VERS

Bartha György: a bál

a szánok szép sorjában érkeztek díszbe öltözött hölgyek és gavallérok vonultak méltóságteljesen
karonfogva v agy éppen már kicsit spiccesen ellazulva a felújított kidíszített fogadó termeibe
a házigazdát köszöntve éltetve és már bőséggel fogyott a konyak a bor az egyik sarokban
egy zenekar húzta meg magát szerényen kellemes volt a hangulat a hölgyek tapssal
fogadták az újonnan érkező nem-társaikat körbefogták csacsogtak a férfiak is köszöntötték egymást
lelkendezve vállveregetve kisebb csoportokba tömörülve dékárték az utolsók közt érkeztek
ők aznap már reggel óta civódtak egymással főleg dékárt kötözködött tüntetően az utolsó
pillanatra hagyta a felkészülést a királynő pedig nehezményezte hogy nem fordít
kellő figyelmet ruhapróbáira amikor beléptek a fogadóba a zajongás egy pillanatra megszűnt
a vendégsereg némán megbámulta őket a feszültséget a hölgyek oldották fel a királynőt
is végül megtapsolva ezzel is jelezve máris maguk közé fogadták a morcos dékártot
csak a bíró a fia és a postán nemrég megismert fiatalember üdvözölték dékárt pedig
gúnyos mosollyal szemlélte a többieket nemsokára hangolni kezdett a zenekar
Majd divatos zenélésbe kezdtek egy-két pár táncra is perdült s ezt a bátor tettet ismét taps fogadta
míg a királynő körül egyre bővült az érdeklődő hölgykoszorú dékárt magányosan félrehúzódott
hiszen hiába igyekezett valamelyik férfitársasághoz csatlakozni kinézték maguk közül sőt ellenségesen
fogadták a beszélgetések abbamaradtak a köszöntéseket követően
idegen volt saját környezetében csupán a bíróval és a fiával beszélgetett a vacsora kezdete
előtt a királynő odalépett hozzá és felkérte egy táncra dékárt szeme felcsillant s a környezetről
megfeledkezve röpítette kedvesét a dallamokra a hölgyek elámulva jutalmazták ismételt
tapssal a párt a vacsora ideje alatt a zenekar is pihent s a fiatalember megszólította dékártot
asztalához ült uram megtisztelne látogatásával az ünnepség után bármikor szívesen fogadjuk
önöket köszönöm mosolyodott el dékárt s a nyüzsgés tánc nevetés megint betöltötte a fogadót
miután a zene felcsendült újra dékárt kivonult az udvarra pipára gyújtott a királynő ment utána
később gyere már be a hölgyek várják hogy megismerjenek és valóban izgatott kacagás
fogadta egy perc nyugta sem volt a sorjázó táncfelkérések között a férfitársaság irigykedve
szemlélte mindezt aztán éjfélkor pezsgőspalackok robbantak hangos éljenzéssel köszöntötték
az új esztendőt ám a mulatságnak hamarosan tragikus vége szakadt az öreg bíró összeesett
s a jelenlévők minden igyekezete ellenére meghalt a vendégsereg szép lassan őszinte vagy
csak mímelt részvéttel feloszlott a bíró fia csupán dékártékat kérte maradásra

Bartha György dékártverse legutóbb a Szöveten: