Debreczeny György: aranyhalak
riadt tekintetünktől elvadulnak
az oroszlánfejű halak
és sosem tanulja meg a szabadság
egyetlen szétesés
és máris szavakba önti magát a létezés
azt hittük lábunknál fekszik a kert
pedig mi csaholunk
a kert lábainál
a remény perceiben
szemünk előtt összeforr a seb
a fájdalom begyógyul szemünkben
oroszlánfejű aranyhalak
a tágas kerti medencében
etetéskor egymást lökdösik
taszigálják
Previous
One Comment
Pingback: