Debreczeny György: aranyhalak

riadt tekintetünktől elvadulnak
az oroszlánfejű halak
és sosem tanulja meg a szabadság
egyetlen szétesés
és máris szavakba önti magát a létezés

azt hittük lábunknál fekszik a kert
pedig mi csaholunk
a kert lábainál
a remény perceiben
szemünk előtt összeforr a seb
a fájdalom begyógyul szemünkben

oroszlánfejű aranyhalak
a tágas kerti medencében
etetéskor egymást lökdösik
taszigálják