Márkus László: Széljegyzet

Lelkemről mállik a vakolat, építőkövei napfényre kerülnek,
előtűnik megannyi titkom. Amit látsz, az a pucér való,
minden, mit hóbortos hitem habarcsa egybefog.
Kint ugyan nyár van, de szívem zúzmarás,
a meszesedő erekben vérem torlaszokat emel.
Nemsoká harangoznak.
Vénülő múzsám kopott billentyűzeten játszik,
de savószín szememben villóznak még szikrák.
Nem motivál, mit hoz a holnap, kifelé is kopogok az ajtón,
csoszogó árnyékomat lopva megsüvegelem.
Csak jókedvem töretlen, bár a lányokat már nem kergetem,
türelmem és hitem régi, hátha házhoz jönnek.

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: