VERS

Blazsanyik Zsaklina: Sosem…

Engem sosem kérdeztek!
Nem kérdezte senki, akarok-e létezni,
csak elküldtek, és hagytak megérkezni.
Isten nem kérdezte, hová akarok születni,
csak ide küldött küzdeni.
Nem kérdezték, hogy meg akarok-e keresztelkedni
csak leöntöttek, megjelöltek.
Senki nem kérdezte, jó lesz ez a név,
csak rám ragasztották.
Ezt az egészet rám nyomták.
Nem kérdezték, akarok-e járni tanulni,csak tanítottak.
Anya nem kérdezte, akarok-e mesét hallgatni, csak mesélt.
Nem kérdezték, melyik oviba akarok menni,
csak egybe beírattak, és ott kellett lenni.
És azt se kérdezték, akarok-e a szomszédokkal játszani
csak hívták őket, és nem lehetett lázadni.
Illemből mindig mosolyogni kellett,
nem kérdezték, hogy akarom-e,
viszont akkor bájom ebben rejlett.
Apa nem kérdezte, akarok-e zeneiskolába járni, csak beíratott.
Akkor az is csak szorongatott.
Az iskola nem kérdezte, hogy megfelel-e a tanítási módszer, csak haladt,
akinek nagyon nem ment az még sokáig itt maradt.
Az emberek nem kérdeznek, csak döntenek.
Ők úgy gondolják, ez a jó
nem tudják, hogy talán gyötörnek.
A szerelem nem kérdezte,hogy megjelenhet-e, csak jött.
Te nem kérdezted akarom-e, csak megteszed.
És az érzéseket belém elrejted.
Tőlem senki nem kérdezte, hogy mit akarok, csak döntöttek!
Még én sem kérdeztem magam!
Még saját magamnak sem ér semmit szavam!
Az ösztöneim utat vágnak az erdőben,
visznek befelé, nem számít, hogy az esőbe.
Minden rohan, nem kérdez!
Most, egy határon átlépve, még most sem kérdeznek.
Az akaratom még most sem juthat érvényre.
Lehet, hogy így jó!
Nem fontos egy szó.
Mert ha mindenki megkérdezne, lehet, az énem tévedne.

Blazsanyik Zsaklina legutóbb a Szöveten: