
Bartha György: tavaszelő
a gyászidő lejárta és a jobb időjárás mozgékonyabbá tették dékártot a szánt felváltotta újra a hintó s legalább hetente belátogatott a faluba mindenek előtt a bíró családja felől érdeklődött betért hozzájuk egy-egy kedvcsináló italra mivel a fiú átvette a fogadó üzemeltetését mégis leginkább a posta érdekelte de levelére hiába várta a választ egy alkalommal amikor éppen indulni készült a faluba az úton egy közeledő kocsit pillantott meg megvárta a bíró fia érkezett egy utassal mindketten leszálltak a posta idáig nem jön ki és ez az ember utánad érdeklődött így elhoztam dékárt bekísérte őket a házba a királynő süteménnyel kínálta a vendégeket ádi vagyok a bolgár-kertész mutatkozott be a férfi levél helyett a pasa engem küldött mi az hogy bolgár-kertész érdeklődött a királynő hazámban mi híresek vagyunk a konyhakertészetben kertépítésben egyesek zöldségekkel foglalkoznak mások rózsákkal én mindkettőben jártas vagyok mondta ádi sértődés nélkül úgy tudom némi gondjuk van a rózsákkal azért jöttem hogy segíteni próbáljak örömmel fogadjuk lélegzett nagyot dékárt és köszönjük önfeláldozását biztos hosszú volt az út bizony az bólogatott ádi először velencéig hajóval utaztam azután postakocsikon zötykölődtem el idáig de ha segíthetek csak örömömre lesz előtte pihenje ki magát az úr szólt a királynő a munka megvár köszönöm és köszönöm a finom süteményeket is dékárt elkísérte a vendéget az egyik vendégszobába pihenjen le érezze magát otthon szóljon ha valamire szüksége lenne mit gondolsz kérdezte a visszatérő dékártot az addig csendes fiú még nem tudom hányadán is állunk kiderül én bízok benne megérzés nevetett a királynő furcsa ember és az ilyenek mindig szerencsét hoztak nekem bökte meg dékártot ő nem vette sértésnek a csipkelődést a fiú pedig haza készült
Dékárt, azaz Bartha György verses regényének hőse a Szöveten:
One Comment
Pingback: