Bartha György: tavaszelő

a gyászidő lejárta és a jobb időjárás mozgékonyabbá tették dékártot a szánt felváltotta
újra a hintó s legalább hetente belátogatott a faluba mindenek előtt a bíró
családja felől érdeklődött betért hozzájuk egy-egy kedvcsináló italra mivel a fiú átvette
a fogadó üzemeltetését mégis leginkább a posta érdekelte de levelére
hiába várta a választ egy alkalommal amikor éppen indulni készült a faluba az úton
egy közeledő kocsit pillantott meg megvárta a bíró fia érkezett egy utassal mindketten
leszálltak a posta idáig nem jön ki és ez az ember utánad érdeklődött így elhoztam
dékárt bekísérte őket a házba a királynő süteménnyel kínálta a vendégeket
ádi vagyok a bolgár-kertész mutatkozott be a férfi levél helyett a pasa engem
küldött mi az hogy bolgár-kertész érdeklődött a királynő hazámban mi híresek vagyunk
a konyhakertészetben kertépítésben egyesek zöldségekkel foglalkoznak mások
rózsákkal én mindkettőben jártas vagyok mondta ádi sértődés nélkül
úgy tudom némi gondjuk van a rózsákkal azért jöttem hogy segíteni próbáljak
örömmel fogadjuk lélegzett nagyot dékárt és köszönjük önfeláldozását biztos hosszú volt az út
bizony az bólogatott ádi először velencéig hajóval utaztam azután postakocsikon zötykölődtem el
idáig de ha segíthetek csak örömömre lesz előtte pihenje ki magát az úr
szólt a királynő a munka megvár köszönöm és köszönöm a finom süteményeket is
dékárt elkísérte a vendéget az egyik vendégszobába pihenjen le érezze magát otthon
szóljon ha valamire szüksége lenne mit gondolsz kérdezte a visszatérő dékártot az
addig csendes fiú még nem tudom hányadán is állunk kiderül én bízok benne megérzés
nevetett a királynő furcsa ember és az ilyenek mindig szerencsét hoztak nekem
bökte meg dékártot ő nem vette sértésnek a csipkelődést a fiú pedig haza készült

Dékárt, azaz Bartha György verses regényének hőse a Szöveten: