Csikai Gábor: A kozmosz arca

fenem fogam az égre
így lehetek csak boldog
nem csal a csend már lépre
pedig arra is volt ok

mert túl a bánat árkán
rám egy kis öröm várhat
ha a fény ajtót tár rám
véget ér majd a zárlat

kezembe így is kell bor
csöppenjen hát a vérbe
a remény újra felforr
és iszkol a múlt férge

a kozmosz arcát nézem
végleg e térbe zártan
vércsík siklik a kézen
erre már annyit jártam

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: