VERS

Nagy Gusztáv: Kettőnkért

Bár tudnék szerelmes verseket írni,
magamnak fájni, vagy örülni,
netán sírni, de nem!
Jeges bennem a dac,
fázom és fáznak körülöttem a bolygók,
ezek a fiatal csillagok,
akik itt unalmukban csókot sodornak arcomra,
jegeset,
aztán meg szoknyájuk hűvösével takarnak,
mint piramisok a titkot.
Fázom.
Meghidegült bennem a remény.
Egyszer ölelt magához a nap,
akkor tanú volt a pap,
aki azt prédikálta, hogy nem válunk el soha.
Bár tudnék szerelmes verseket írni,
hogy a másiknak fájjon, vagy örüljön,
netán sírjon, igen,
kettőnkért.

Nagy Gusztáv verse legutóbb a Szöveten: