VERS

Rigó Tibor: [Uraim…]

Uraim
a játszma véget ért
nem mutat utat
már a Nap
vulkánjai csitultak szépen aludni tért
elfújta izzó ablakában a lángokat köpködő
gyertyát
ideje megpihenni
hát
átveszi helyét
éber strázsának
most
a Hold áll
ám csodákat ne várjanak
hisz ez is
csak egy bolygó
fénye ezüstös
bár
olykor holtként elsápadó
ha hibáit keresnék netán
hát vannak rajta jócskán
pólusok
ám sejtelmes és hogy
magában mit rejt
én azt nem tudhatom
bujdosó fényében
vesszen el
vizslató tekintetük
bár a Hold
nincs oly hófehér
mint a most viselt ingjeik
melynek a gallérja
szép csipkeveretű
tökéletesek önök mind
ezt én már rég tudhatom
ám a nyakuk kövér
és azon
üresen bólogat
a dudor
higgyék csak azt
hogy én unatkozom
és mikor szívemet
kutató szemeik dárdaként átdöfik
meghunyászkodom
cigányságom 61 éve
sosem volt még számomra kolonc
bár
a humort félre téve
sokszor látott vendégül
engemet is
a nyomor
szépen gondosan asztalt is terített
rajta fényesre sikáltan üresen kongtak
az edények
közben ott ült egy hangosan korgó
üres gyomor
a széken
nem szégyen
óh az nem szégyen
ám önökön a köntös színváltó és
mindig mily fényes
a szájuk üres szavakat fecseg és állandóan tátva
szép fiuk kényes
lányuk meg
úri dáma
közpénzen
megy itt a játszma
uraim a játék véget ér
egyszer
cigány népem
el kell érjen majd
a kánaánba
de hosszú még az út
hisz kátyúkat vet
botladozó lábaink elé
a sok cigány nagy úr
pihenjenek már le kérem
a Nap is pihenni tért
két kezem fáradt már
a sok munkától kérges
óh mily selymes
az önöké
mikor zsebre teszik
közpénzem.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: