VERS

Debreczeny György: álmomban meghal*

milyen komikus a várakozás
ha nem arcodat látom először
mezítlen érkezésedet a fürdőszobából
valamiféle boldog mosoly készülődik bennem
titkos üzeneteket rejtek mindennapjaimba

a Bartók Béla út elején
napokig csak feketeséget láttunk
ha meggyújtod a gyertyát
kibontom gyönyörű testedet
szirmoktól virul a rejtélyes táj

víz hömpölygött alattam az utcák helyén
láttam romba dőlt minden
befőttet szeretnék enni
a nagyanyám kezéből
köveket illesztgetnék egyre pontosabban

édesanyám kenyeret nyújt felém
imbolyogva a hófúvásban
szavam kézmozdulatom milyen szégyenletes
szavaid áradatát hallgatom mosolyogva
a veled látott repcetáblák sárgája

meghal álmomban

* montázs Villányi László Ámulat c. kötetének verseiből

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: