VERS

Gellén Bianka: Aki bújt…

Fáradhatatlan fuldokló.
Testet öltő zord révület,
csodát hajszoló könyörület.
Könyvek gerincében szaladgáló,
izgató bizsergés. Elragadó büntetés.
Csendes pionír, az éjszaka szerelmese.
Múzeum ablakában kihajtó mimóza,
gyengék szívének hódító kalóza.
És mikor felírja nevét a látens falra
a galócákkal táncoló kálvária,
mindenki érzi, mindenki tudja:

saját magát is kerüli az üres szobában.

Gellén Bianka verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .