PRÓZAIRODALOM

Christian Crown / Varjú Zoltán: Botrány-könyv? – avagy az élet írja 1. csapás (+18 éven felülieknek!)

+18 éven felülieknek!

Christian Crown / Varjú Zoltán

Botrány-könyv? – avagy az élet írja 1. csapás

Publió Kiadó – 2016. ISBN: 9789634246084

Senki földje – Kerekerdő közepén,

Autós Okálda 2001.12.16.

Hajnal 02.11 és az azt követő órák….

α

Egy nehéz nap éjszakája

Szokatlanul sötét van, még a hold is remegve bújik meg a felhők mögött, lehet ő is érzi a fellegekkel érkező hideget. Rövidesen lehullik az idei első hó, amelyik már valószínűleg megmarad, és fehér lepelbe burkolja majd a tájat. Sárgás-fehér fénycsóva gyúl a távolban, és ahogy egyre közelebb ér, felerősödik a fény, majd vakító világossággal, lassan pöfögve begurul a parkolóba a hozzá tartozó közlekedési alkalmatosság. Fehér színű Trabant kombi érkezett, igazi Kelet európai életérzéseket idéző, múltbéli tünemény, amiről a nagypapa képe villan be egy pillanatra, ahogy megáll a házuk előtt és komótosan akkurátus mozdulatokkal kibányássza a csomagtartó hátuljából a disznótáppal teli zsákokat. Na, mert ugye reggel, csak lökni kell valamit a jószágnak, mivel levegőtől nem fog megnőni a bendője és igencsak soványra sikeredne az év végi disznóöléskor a szalonna. Csakhamar előkerül a pilóta is, tétován meg-megállva visszanéz, mintha arra lenne kíváncsi, hogy a nem létező központi zár, működésbe jött e. Nem. Nem is zárta be, hiszen Trabantot, még nálunk magyar honban sem lopnak el, semelyik autó tolvaj nem pazarolná el erre, azt a hihetetlenül drága idejét. Macis léptekkel nagy hasú, alacsony termetű, barna rövidre nyírt, zsíros hajú és vastagbajszú emberke érkezett, egyik hősünk Robi.

   – Na, öcsém, ma is nagyon szar napom volt, el se tudom mondani neked, hogy mennyire meggyötörtek! Az a sok féreg, még egy órakor is cigánypecsenyét, meg Zengővárkonyit akart zabálni, na, gondolhatod adtam nekik. Jóízűen tömték magukba, nekem meg két korsó sört, volt muszáj innom, mer alig maradt nyálam, oszt teljesen kitikkadtam. Adjál egy szokásos nagyot, négy az egybent.

   – Fehéret, vagy vöröset? – kérdeztem, megszokásból talán, vagy csak amiatt, hogy eltereljem a szót az előző témakörről, mivel megmozdult bennem egy érzés, vagy az is lehet, hogy csupán csak az esti vacsora, emésztésnek indult tartalma a gyomromban.

   – Mindegy, mert mindegyik fos! Egy jó van benne, hogy hideg, na meg a szóda, azt nem lehet elrontani. Hú, baszd meg, itt ma se fűtötök? Mindjárt megfagyok! – majd lassú és nagyon hosszan tartó korttyal, eltüntette a pohárban található, félliternyi, fehér nagyfröccsöt.

Elégedetten méregette a maga elé letett üres poharat és hanyag mozdulattal, megpödörte a hidegtől deres bajuszát. Megborzongtam és a hőlégbefújót két fokozattal feljebb kapcsoltam a pult alatt, mivel nem akartam felfázni, elég bőven az is, ha a vendégek fáznak, nem vagyok a magam ellensége, majd a pohárért nyúltam, de rögtön feleszmélt hősünk.

   – Csinálj még egyet, de most ne szódázd el, csak ijesszed meg vele, vizet otthon is tudok inni!

Jó. Mit lehet tenni, töltöttem az előző négy deciliter bor helyett ötöt és egy leheletnyi buborékot engedtem belé, éppen, hogy szisszent a szódás ballon, mert ugye, első a vendég óhaja, és a vendég szava szent. Ezeket a műveleteket megismételtük tán háromszor is, mire megfelelő mennyiségű alkoholos ital szervezetbe juttatása után, már kezdtek látszani, azok a tünetegyüttesek, amelyektől hősünk Robi, kezdett igencsak felszabadulttá válni. Bambán maga elé meredt tekintetét, egyre inkább a pult sarkában felállított játékautomata, villogó fényei kezdték lekötni és kis idő múltán, hanyag mozdulattal a pultra dobott egy tízezer forintos bankjegyet.

   – Törd már ketté, megpörgetem Fortuna kerekét! Ma, remélem, nyerek, tegnap is itt maradt, úgy a kétheti bérem. Nyertek ma rajta, vittek ki nagy pénzt, nem tudod? Nem szeretném a gatyámat is elveszíteni, mert az asszony már ki van akadva, hogy a gyereknek be kellene fizetni az iskolába húszezer forintot! A múlt heti pénzemből bőven futotta volna, de ugye lekaszált ez a tetű gép. Ma biztos adni fog.

   – Biztosan, de ha rám hallgatsz, a holnapival együtt a mait összerakod és befizetitek a befizetni valót, és a problémád meg van oldva. Ez a megoldás nem jó?

   – Rajtam már, nem tudom, mi segítene! Talán egy lottó ötös, azonnal lecserélném a Trabantot, meg vennék egy nagy házat, oszt nekilendülnék külföldnek, mennék minden felé.

   – Igen az jó lenne, de inkább rakd el a pénzed és vidd haza, ez már megvan a lottó ötösöd, meg még ki tudja, hol jár. Ha ezt is elnyomod, nagyon kiakad a párod.

   – Sebaj, add a pénzt oszt lesz valami! Ma érzem minden oké lesz

   – Te tudod. – és elővettem két darab ötezres bankót, majd a hősünk csillogóan vizslató tekintete mellett a markába nyomtam a pénzt.

   Fények villannak, majd alszanak ki hirtelen és zene, meg zajok kíséretében, pörget, és újra nyomja a gombot, aztán újra zene és zajok, meg villannak a fények is, és így megy tovább, aztán csend… néma csend, meg a folyton villogó fények. Egyszerre megtörik a csend, egy sóhaj, majd hosszan tartó szítok szavak.

   – Én állat, hogy lehetek ekkora ökör! Adjál még két ötöst! Majd újabb hanyag mozdulattal a pultra dob hősünk, egy másik tízezer forintos bankót. – Muszáj, hogy visszajöjjön, így nem mehetek haza, nagyon rá fogok baszni!

   – Ha rám hallgatsz, ne tedd, mert… – de nem engedi végig mondani, hogy esélye sincs, hiszen az üzemeltető, ma ürítette ki és jól felnyomta a százalékot, így, csak Jézus tudna nyereményt kicsikarni a gépből.

   – Ne csináld velem, hát nem látod, hogy kibaszott velem, ez a rohadt gép, hát nem érted?! Én teljesen kész vagyok! – Nem szóltam többet, leszámoltam a két ötezer forintos bankjegyet a markába, azután megszólaltak a zajok, meg a zene, és fényárban úszott a gép, most éppen ad. Pörgetés, zene és villognak a fények, harsány kiáltás, „Visszajött egy ötös!”, majd csattogás, dupláz, nyer, dupláz, nyer, dupláz, nyer, újra felkiált, „ Baszd meg, nézd menyit nyertem!” , 38.000 ponton áll a kijelző. Aztán megint dupláz és nyer, 76.000, dupláz, nyer, 152.000, dupláz, és a gép felhörög: ÓÓÓÓÓÓÓÓ! Aztán néma csend, és a kijelzőn, szép, kerek szám: 0.

   – A kurva anyámat, hogy miért nem álltam meg, hogy lehettem ekkora barom?! De te is láttad ugye, hogy mennyit adott? Nem igaz, hogy ez megint velem történik meg! Adjál légy szíves, még kettőt, ez az utolsó pénzem, oszt vége, nincs tovább.

   – Biztos? – kérdeztem nyomatékosan.

   – Persze, muszáj, nincs, mit csináljak, de előbb tölts légy szíves, még egy nagyot.

Kitöltöm az öt deciliter fehérbort, majd megszisszentem, egy kis buborékkal, elé tolom a poharat. Lassú mozdulattal veszi el a pultról, de annál gyorsabban üríti ki a tartalmát, majd visszatolja üresen. Erőt vesz és ellép a pulttól, megbicsaklik.., visszanyeri az egyensúlyát és megkapaszkodik a játékautomata előtti székben. Villódzó fények, dübörgő zene és hangeffektek váltakoznak, kurjantás, szítok, majd örömrivallás, újabb szitkozódások és megint jön a kínos csend… némaság, összeomlás, egy nagyon mélyről feltörő nyüszítő zokogás, ami szépen lassan átmegy idétlen vihogásba. A hősünk, aki befelé sír, már csak nyöszörögve tudja mondani.

   – Adjál még egy nagyot, holnap behozom az árát. Most muszáj… (megremeg a hangja) …végem van…

   Recsegő, ropogó hangok kíséretében, a váltások közti mellényúlások közepette, nekilendülve és pöfögve, elindult haza hősünk Robi. Oda a pénz, és otthon, oda lesz a becsület is. Nem jutok tovább a gondolatokban, mert elővillan egy kép a szemem előtt, egy kislány képe, úgy 8éves forma lehet. Nem olyan rég futottam össze vele az állatkertben, amikor a hétvégi szabadnapom alkalmával a családi kirándulásunk vezetett oda az elsős, kisiskoláskorú kislányommal és a feleségemmel. Éppen a kisállat simogatónál jártunk, amikor megpillantottam. Nagyon boldog és érdeklődő tekintettel nézte a környezetét, miközben egy házinyúl, új jövevényének a kis buksiját a mutatóujjbegyével óvatosan megsimogatta. Nem volt egyedül, a szülei társaságában érkezett, édesanyjával az arcán kedves mosollyal és édesapjával, egy nagy hasú, alacsony termetű, barna, rövidre nyírt, zsíros hajú és vastagbajszú emberkével. Ma, elvileg kihozzák a fizetésemet, hiszen tegnap 15-e volt és a tulajnak, nem volt kedve, emiatt kiautózni, de a heti bevétel végett, ha másért nem, biztosan kijön ma, ha már megígérte. Fejben osztottunk szoroztunk otthon, ugyan, nem igazán marad sok a büdzsében, de ha megbeszélem a párommal, akkor Ildikónak elviszek 20.000 forintot, mert az a kislány többet érdemel annál, hogy egy nyomorult játékautomata miatt, ne tudjon részt venni az osztálykiránduláson…

Ω

Varjú Zoltán korábban a Szöveten: