GALÉRIA,  VERS

Kiss Tamás: Valósággal abszurd…2.

Engem utoljára a pitonom szeretett
Kiöltötte rám nyelvecskéjét és rám tekeredett
Nem úgy mint az álarcát utcákon elfelejtő bohóc
Az évek hosszú során folyvást igazat mondó
Aki a porondokon sírt a tereken meg nevetett
Miközben az állatcsorda egyenhangon bégetett
„Éljen!” „Hej!” „Huj!” „Hajrá!”
A könyvespolcokról meg „Közönyösök” potyogtak alá
Bezzeg a Szentlélek fennakadt a radioaktív felhőkön
A politikai prédikációs beszéd és húsosfazék-ködökön
Nincs mese lőni kell bármivel ha azt parancsolják
Vagy éppen kioperálni a lélekbe gyömöszölt szöges keresztfát
Hogy legyen helye a takarmánynak és szellemi beetetésnek
A halászsas meg halászik úgy van rendben ez
Te meg csak dolgozz barom a lajhárnak ki lóg a szeren
Úgysem engedi a politikai légkör hogy egyszer fejére essen
Hiszen senkinek sem szabad tudni úgy semmit ami úgy is van
A szerelem sem „úgy van” mert nem mered bevallani annak
Akit úgy szeretsz hogy lelkedben rekednek a sóhajok a szavak
És csak patakzó titok-könnyeid mondják el neked, hogy ez igaz
Nem abszurd más az ami meg nem nevettet és meg sem rígat
Csak csendesen megöl de előtte szégyenteljes butaságba ringat
Ó az illatod csak az tör át minden szellemgyilkos év-ködön
Vékony lét-kötéltánc életfonál örökös titkos öröm
Ahogyan antilopok fickándozva szökellnek szavannákon át
Úgy perget le holt leveleket cikcakkos légiutakon az idő-ár
Kihűlő ajkú szeptembereken…
Mint elhalkuló dalok Marie Fredriksson szőke kis tincseiben
Múlik el minden sóhaj hogy új nyíló virágokat termékenyítsen
Mert csak a zene van a lélek füstköddé váló dallama
Az abszurdba küldött Teremtő Isten utolsó sóhaja


Amidőn felhangzott az első zaj a Kozmoszban
csillagok ültek a fénysugarakhoz.

Kiss Tamás: Circus

Kiss Tamás Valósággal abszurd… című költeménye a Szöveten: