VERS

Rigó Tibor: [Konok tiltakozásul…]

Konok
tiltakozásul már
mindenek ellen
mint szélvihar a tájon
a kérdés ma százszor már
úgy fut át fejemben
miért kell mindig erősnek lennem
jobb lenne olykor
roskadni tétlen
akár a romos háztető
a hó alatt télen
megadni magamat
túszként a sorsnak
váltson meg ki akar
hogy el ne kárhozhassak
mert miközben
görcsök közt ránganák
az elvetélt jövőmért
fogaim közt kígyóként
csúszna a földre
az átok és
a szentségtörés
anyám a sír mélyén
megfordulna tudom
fiát letagadná
nem övé e lator
ki az Istent szidja
tehetelen fetreng
hisz fiat szült ő
ki akár ölni is képes
ki belülről hajnalodik meg
mindig
ha reá vetül
kormot köp szemébe
gazul az éjjel
nem adja meg magát
farkas lakomának
fiat szült anyám
embert e világnak.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: