PRÓZAIRODALOM

Christian Crown / Varjú Zoltán: Botrány-könyv? …avagy az élet írja   2. csapás (+18 éven felülieknek)

+18 éven felülieknek!

Christian Crown / Varjú Zoltán:

Botrány-könyv? …avagy az élet írja   2. csapás

Publió Kiadó – 2016. ISBN: 9789634246084

Senki földje – Kerekerdő közepén,                                                

Autós Okálda 2002.01.01. Hajnal 02.07 és az azt követő órák….

α

Egy újabb nehéz nap éjszakája

Csendesnek egyáltalán nem mondható a mai műszak sem, délutántól kora estig, nagy forgalom volt, ami egy kicsit csillapodott a késő esti órákra. Szilveszterkor, azért többnyire igyekeznek haza az emberek a családjukhoz, akinek, ugye van ilyen, de mindenesetre, legalábbis keresnek maguknak társaságot. Ha pechem van, akkor, például engem. Ismerve a sors által, eddigi rám mért megtapasztalásokat, ma erre reális eséllyel pályázhatok. A pulton túli világ általam észlelhető szegletében, a tekintetem elidőzött, egy fiatal társaságon, akik még késő este döntöttek úgy, hogy nálunk búcsúztatják az évet, mert ahol előtte időztek, némi galiba keletkezett és gyors távozásra kérték Őket. Az éjféli köszöntőt megelőzően, és az óta folytatólagosan, jó néhány alkoholos itallal búcsúztatták el az óévet. Heten vannak, mint a gonoszok, és eme mondást, igyekeznek is megszolgálni. Hiszen, mi mással mulattathatnák az idejüket, mint azzal, hogy az egyik cimborájukat, aki az asztallábba szerelmesedve, azt átölelve a szerelemtől, vagy csupán az alkoholtól, nyáladzó pofával hason fekve a földön, hagyták nyalogatni, annak a kopott fáját. Miközben, hol egyik társuk hamuzgatott a fejére, hol meg a másik sercintve csorogtatta nyálát, zilált hősünk, Sanyi, kócos buksijára. Hősünk Sanyi, nappal még, amúgy igényes ruházata az éjszakára, már igencsak erősen szennyezett állapotba került, főként, azzal a sárgás színű elszíneződéssel a farmernadrágjának a cipzárja környékén, és az ülepénél keletkezett, barnás-sárgás folttal. Érkezésekor, egy kedves és csendes fiú képe rajzolódott ki előttem, aki a kedvesével, kéz a kézben érkezett, akkor, még úgy tűnt, néhány bohó barát és barátnő társaságában. Azóta viszont az alkohol csodákat művelt és a latinos műveltségüket levetkőző fiatalok, megcsillogtatták az otthonról, útravalóul (nem!) kapott, morális létüknek az örökségét. A barátnője, tágra nyílt pupillával bambult maga elé és meredten nézte a már, vagy negyedórája üres poharát, mialatt Sanyi szerelmének az asztal alatt összeroskadt testén pihentette, a sok láblógatástól megfáradt lábfejét.

– Te Feri! Szerinted is be kéne menni fateromékhoz, megköszönteni Őket? Piájuk biztos van a bárszekrényben, csak a mutter nehogy felébredjen, mer’ az biztos kiakadna, hogy ilyen korán haza értem…he,he,he (elmés okfejtésének, rendkívül megörülve átcsapott a mondandója , egy felettébb idétlen röhögésbe… csupán, mert tetszett saját baromsága).

– Tudja faszom! A múltkor is kiakadt a faterod, amikor beugrottunk hozzátok, pedig előtte együtt cimbiztünk a pincében, és Ő, saját maga itatott a tavalyi évjáratotokból. Dicsekedett nekem, össze-vissza, hogy milyen király a cukorszintje a szőlőjének. Az Én apám, legalább mindig kimutatja felétek a foga fehérjét, hogy úgy utál titeket, mint a szart! He, he, he… (látszik, hogy „Barátok’’, hiszen mind a ketten, ugyanazzal az idétlen vigyorral látták meg a napvilágot.)

– Na, mindegy, akkor igyunk itt, azt leszarom az egészet, csak ne lenne ilyen kurva hideg itt! Figyelj má’ Te csapos! Ti itt sose fűtötök? Pusszantjuk a tulajt, mond meg neki, hogy legközelebb rágyújtjuk ezt a bodegát, akkor legalább meleg lesz idebent!

A felvetésén a kedves vendégnek, nem sértődtem meg, mert lelki szemeim előtt látva, bevillant a tűz melegségének a képe, erre a gondolatra, feljebb kapcsoltam a pult alatti hőlégbefúvót, mert beleborzongtam a valóság kiábrándító tényébe: Tényleg nagyon hideg van.

– Rendben, átadom. Ha az üdülésből hazaér, felvetem neki, hogy a fűtést ideje lenne megoldani.

– Ez a beszéd, faszagyerek vagy „cimbi’’! Hörögte Peti, akiről, mint az imént kiderült az édesapja mindenkit utál.

– Gyere ki és hozzál még egy kört, aztán Te is igyál velünk!

– Köszönöm szépen, de nekem még ma vezetnem kell (elmagyaráznom felesleges lenne, hogy Én egyáltalán nem iszok alkoholt, mivel azt a szót, hogy absztinens úgy sem ismeri), de azért rendes Tőled. Ha kérhetném, viszont a barátotokat segítsétek fel az asztal alól, mielőtt felfázik és lehet, hogy jobban járna, ha valaki hazavinné!

– Hallod Sanyi, kelljél má’ föl! Közben, egy erőteljeset belecsukázott, hogy ösztönzésre bírja a hősünket, Sanyit. Teljesen rezzenéstelenül feküdt tovább, talán, csak annyi változott, hogy szorosabban ölelte át az asztal kopott lábát.

– Na, látod, neki így teljesen jó. Igaz Kriszta? – és ökölbe szorított kézfejét rárakta a lány arcára, majd nagyot lódított rajta, az álla alá rakott támaszt, és az egyensúlyt adó kezéről kibillentette a fejét. Nagyot koppanva az asztallapra zuhant, arccal lefelé, ahonnan riadtan eszmélt fel:

– Jaj Sanya a szám, nyögte. Megnyalta kirepedt ajkát és tenyerét a szája elé téve, halk pityogásba kezdett. A vérzés nem nagyon akart alábbhagyni, ezért kivittem egy csomag papírtörlőt, hogy azzal próbálja csillapítani a tenyerébe folyt és az arcán elkent vérét. Bamba tekintettel meredt a papírtörlőre, majd rám, arcára írva, hogy nem érti, hiszen éppen az előbb repítették ki a száját és hogy-hogy nem, de nem azzal folytatódik a nap, hogy kap még egy maflást, talán eddig jutottam gondolataimban, amikor Peti felráncigálta Krisztát az asztaltól mondván:

– Gyere, kimegyünk a budiba és lemossuk az arcod! Ne nyüszíts már, így elbaszod mindenkinek a kedvét. Köszi cimbi, majd én rendezem innen és bocsika, de látod, nemérti a viccet a birkája, a faszom ki van vele! – majd az ajtó mellé akasztott, női WC kulcsot leemelte a helyéről és elindult kifelé.

– Igen látom! Rakjátok rendbe magatokat és utána kérem vissza a kulcsot! Minden rendben van? Jól vagy?

Próbáltam a lányt kizökkenteni abból az apátiás, sokkszerű állapotából, ahonnan nem nagyon akaródzott visszatérnie közénk. Nem jött felelet, csak némán engedelmesen kibotorkált, néha meg-megszédülve az italtól és elkísérte vérző ajakkal a szerelmének, Sanyinak, Peti barátját az épületen kívüli Toalettre. Hősünk Sanyi, ezalatt, még szorosabb kapcsolatba került az asztallábbal és a lassan csorgó nyála alatti tócsába, biztos, ami biztos, az arcának a másik felét is belefordította.

– Rendben srácok, lepakolom az asztalt és feltakarítanék alattatok is, de szedjétek már fel végre a földről a barátotokat!

Elindultam a pult mögé tálcáért, meg a vödörért és a felmosóért, hogy rendet rakjak körülöttük. Eközben, lassú hosszan tartó és hangosan nyikorgó fékezéssel, egy autó érkezett, amelyből egy fiatal férfi kászálódott ki. Azt már messziről látni lehetett rajta a darabos mozgásáról, ahogy a sofőrülés mögül kitápászkodott, hogy Ő már nem nagyon lehet szomjas. Az enyhén ittas egyén köszönés nélkül egyből a pulthoz lépett.

– Aggyá’ két Whiskyt Bombával! Ezek a gyökerek meg, ki a rákok? – majd arcával a fiatalok felé biccentett.

– Na, add má’ a piát, mer’ szomjas vagyok! – majd hanyag mozdulattal, kidobott a pultra, egy ötezres bankót és hangosan „odasúgta’’..: – Ne, Boldog Új Évet, a többi a Tiéd és táncolj!

A pulttól a fiatalok asztalához lépett, és teátrális hanghordozással feltette a kérdést, persze nem azt, hogy,: – Lenni vagy nem lenni! – csupán a következőt:

– Szevasztok gyökerek! Tudjátok, baszd meg, hogy Én ki vagyok? Fél pillanat erejéig, néma csend honolt, majd a fiatalok közül Feri a felháborodásának hangot adva az asztalukról, egy teli pezsgős palackot elemelve, erőtől duzzadtan lesújtott az újonnan érkező hívatlan vendég koponyájára.

– A kurva anyádnak ugass te geci! Kit érdekel, hogy ki vagy?! Egy senki nulla! Érted?

Szerintem nem nagyon érthette, mert az ütéstől, úgy összecsuklott, mint egy agyonhasznált, kikopott colstok. Amilyen harsányan érkezett, olyannyira némán hanyatlott a csend magányába. Az ütéstől felrepedhetett a feje, mert, ahogy Feri a földön végig húzta, vörös vércsíkot húzott,  mint ahogy a lassan, de biztosan haladó meztelen csiga szokta a nyákot maga után hagyni. A számomra ismeretlen, de valószínűleg önmagát híresnek képzelő Úr az autója mellé letaszítva feküdt a fagyos porban, arccal a föld felé, ahová Feri hajította elernyedt testét. Ferink nagyon méltatlankodva, artikulálatlan hanghordozással kikelt magából..:

– Ekkora szemétséget, hát nem lehet már szórakozni sem, mert rögtön megtalálják az embert az ilyen gennyek! Gyerünk, kapjátok össze magatokat, aztán húzzunk a gennybe! Judit neked kérvényt nyújtsak be?!

Üvöltve ösztökélte indulásra a megriadt barátnőjét. Gyorsan összekapta magát az asztalnál ülő két lány, és a számomra ismeretlennek megmaradt fiú is, és sietősen kibukdácsoltak az ajtón, hősünket, Sanyit, az asztal alatt hátra hagyva. Mire észbe kaptam volna az egyik autóba bekászálódtak és nekilendültek a sötétségnek. Pont az ellenkező irányába, mint ahonnan érkeztek. A romokat, amit maguk mögött hagytak összepakoltam, miután hősünket, Sanyit a földről a padra felhúzva, oldalt fektettem. A felmosást követően a két ajtószárnyat kitárva egy kis légmozgást csináltam, hogy elősegítsem a száradást, ami ebben a hidegben, igen nehéz feladatnak bizonyult. Egyszer csak előkerült Peti, aki az ingét igyekezett vissza tűrni a nadrágjába, úgy menet közben, meg-megtántorodva. Dülledt szemét meregetve, nézett körbe kőrbe, keresve cimboráit.

– Hát a többiek, hova a faszomba tűntek? Jól itt hagytak basszák meg! Nem mondtak semmit? Sanyi, Te meg, mi a faszomat fekszel itt? Hagytad, hogy lelépjenek nélkülünk?

Csupán, hogy nyomatékot adjon a felháborodásának, amit hősünk Sanyi tehetetlensége okozott Neki, teljes erőből vesetájékon ütötte ököllel, hátha ettől a többiek varázsütésre előkerülnek. Bátor és nemes cselekedetnek nem igazán mondható a tette, de hősünk Sanyi legény a gáton, mivel némán és ájultan állta az ütést, még nyögés se hagyta el az ajkát. Igen.

Valószínűleg itt szakadhatott el az a képzeletbeli cérna, amiről azt képzeltem, acélsodronyból van számomra fonva.

– Hagyd békén azt a szerencsétlent és kotrás innen kifelé, mert rád hívom a rendőröket! Gyerünk, kifelé! – és elindultam felé, hogy segítsek Neki a távozáshoz, de hamar feleszmélt és menekülőre fogta. Kibukdácsolt az autójához és hosszas köszörülést követően, mire szikrát kapott az autója, ahonnan érkezett az est folyamán, eltűnt a sötétségben. Pont ellentétes irányban, mint ahogy azt a többiek tették.

Sárgás-fehér fénycsóva gyúl a távolban, és ahogy egyre közelebb ér, felerősödik a fény, majd vakító világossággal, lassan pöfögve begurul a parkolóba a hozzá tartozó közlekedési alkalmatosság. Fehér színű Trabant kombi érkezett, igazi Kelet európai életérzéseket idéző, múltbéli tünemény. Macis nagy hasú, alacsony termetű, barna rövidre nyírt, zsíros hajú és vastagbajszú emberke, korábbi hősünk Robi.

– Szevasz, ma is Te dolgozol? Neked sincs családod? – majd kuncogva folytatta: – Te is láttad az ipsét a parkolóban? Jól ki van nyúlva, szerintem nincs melege. Ez a gyerek meg mióta fekszik itt? – döbbent tekintettel vizslatva a nap hősét Sanyit, aki mozdulatlanul hevert a padon, oldalt feküdve a szájából csorgó nyáltócsával a pad alatt. – Na, neked se volt egyszerű napod öcsém!

– Csupa kérdésed van Robi! – majd egy igazán mélyről jövő sóhaj után, kedvenc idézeteim egyikét tudtam csak kinyögni, mindenre válaszul. –Tudod Robi.. „Az élet, nem egy habos torta’’! – mondtuk egyszerre végül.

– Jól van, elmegyek pisálni, addig tölts légy szíves, egy szokásos nagyot! Nyertek ma a gépen, nem tudod? – közben elindult kifelé a férfi WC-re a falról leakasztva annak kulcsát. Közben felszáradt nagyjából a placc, ezért becsuktam a nyitott ajtókat, nem, mint ha belül melegebb lett volna, mint odakint. Legalább a pult mögött ad valami meleget a hőlégbefúvó. Ekkor berobbant az ajtón Robi, majd hadarva közölte a következőt:

-Fúúú basszus! Gyere már! A női klotyó tárva-nyitva és a kagylón ott hasal, meztelenül egy csaj, oszt mindenhonnan, folyik belőle minden! Ne tudd meg! Mi az Isten fasza volt ma itt?!

Mit lehet tenni ilyenkor, hátra mentem megnézni, mi történt már megint. Amikor odaértem, látom, hogy Kriszta barátnőjüket felejtették itt, tartós vendégségbe, a szerelmével egyetemben, aki békésen feküdt mozdulatlanul a padon, ahová fektettem. Közelebb hajolva keltegetni próbáltam, de csak halk motyogás jött ki a száján:

– Jaj Sanya, segíts, nagyon fáj… jaj segítsss.. Peti, ne… nagyon fáj… segíts, jaj Sanya…

Sietősen visszasiettem a pult mögötti öltözőszekrényhez és magammal hoztam egy plédet, amivel körbetekertem és felnyalábolva, sietve hátravittem a szerencsétlen teremtés meggyalázott testét.

– Robi, légy szíves, menj most el, muszáj értesítsem a mentőket, meg a rendőrséget, a Te hasznodat úgysem látják.

– Ne basszá má’ ki velem, még a fröccsömet sem ittam meg!

– Ne! Robi most ne! Légy szíves, menj most haza!

Sértődötten elindult az autója felé, majd eltűnt Ő is a sötétségben. Nem tartott sokáig, tizenöt perc múlva szirénázva megérkeztek sorra, a mentők, és a rendőrök. Kissé furcsának is tűnt ez a gyorsaság. Megerősítettem a történteket, amit már a telefonban is elmondtam, eközben mindenki tette a dolgát, a parkolóban, a pult előtt, és mögötte egyaránt. Ekkor egy újabb rendőrautó kanyarodott be a parkolóba az útról és ketten szálltak ki belőle. Egyikük azonnal felismert, majd messziről köszönve odalépett hozzám.

– Szia, gyere, menjünk be és mondd el mi történt.

– Szia Tibi, a kollégáknak az előbb tollba mondtam, de persze gyere menjünk. Látom rajtad, neked sincs valami jó kedved!

-Hja, nem is értelek, hogy Te ezt, hogy bírod! Már annyiszor elmondtam neked, hogy nem értem mi a fenét keresel Te, egy ilyen helyen?! De a mai nap az csúcs, innen alig 5km-re, négy suhanc… hát az valami szörnyű! Tudod, a milliomos Szepessy Ferencnek a fia, meg annak a barátnője, akinek az anyja országgyűlési képviselő, most már hiába sírnak majd, hogy egyetlen gyermekük volt mind a kettőjüknek. Jó lenne, ha nekik is megtanítanák végre, hogy ugyanolyan büdöset szarnak, mint Te, vagy Én! Nem a kiégett autó mellett kell jó apának és jó anyának lenni! Szörnyű, ezt nagyon nehezen lehet megemészteni, alig múltak húszévesek. Neked meg mi a bajod? Nagyon fehér vagy, jól vagy?

– Igen, jól vagyok, (nyögtem..) de innen mentek el, talán…, alig másfél órája! Mi történt, mi ez az egész?

– Még én se nagyon tudom, de valószínűleg elveszíthette az uralmát a gépjármű felett, aztán az árkot követő kőfalnak csapódtak. Az autó teljesen kiégett. A tűzoltók és a helyszínelőkollégák, még mindig ott vannak. A kollégáim onnan jöttek át, és a mentősök egyik autója, azért értünk ide ilyen hamar.

Hosszas faggatást követően, miután minden a nyomozáshoz szükséges információt kikérdezett, a lány és a mentőben ápolt „híresség’’ hogyléte felől érdeklődtem.

– A kislányt nagyon brutálisan megerőszakolták, lehet, hogy több elkövetővel van dolgunk, nem tudták a kollégák kihallgatni. Remélem, előkerül majd ez a Péter, az autó rendszáma alapján, már keressük. A kamerák felvételeit a kollégák elvitték kielemezni, és azokat is kikérdezzük, akik itt jártak mai este. – Apropó, a tulajdonos mikor jön ki, értesítetted már? A felvételekről a jegyzőkönyvet, hogy átadtátok a nyomozás érdekében, neki szintén alá kell írnia.

– Mostanában nem nagyon hiszem, mert Svájcban vannak síelni, meg egy kis Újévi kikapcsolódásra, csupán  sms-t küldött nekem, hogy rendezzem a belátásom szerint az ügyeket. Ha, egyenlőre elég az, hogy én aláírom, mint üzletvezető, akkor megteszem helyette.

“Az sms szó szerint: Hülye vagy? Nem látod mennyi az idő?! Most akartam ledögleni! Megbeszéltük, hogy rendezd a dolgokat és a sok baromra meg szarok! A berendezés legyen rendben, majd hívlak holnap!”

Közben a mentős kollégák váltottak egymás közt néhány szót, amiből sikerült elcsípnem, hogy a hősünket, Sanyit, és a másik eszméletlen koponyasérültet, beszállítják a sürgősségi osztályra. A lányért, meg jön egy másik kocsijuk, ami már úton van.

– A parkolóban fekvő fickó, a „szódagyáros’’ fia, a múlt hónapban, egyszer már, szintén hülyére verette magát. Előbb vagy utóbb, annyira meg fogják verni, hogy belehal, amúgy, ma nem sokon múlott, hogy ez nem így alakult. Ha nem jön mentő, akkor néhány óra múlva, függetlenül a koponyasérüléstől kihűlt volna! Holnap, bocsánat, ma! Be kell, gyere a kapitányságra, de addig, tényleg gondolkozz el, hogy jó helyen vagy-e itt.

– Tudod Tibi, valakinek itt is lenni kell, de azért köszönöm.

– De miért pont Neked?!

Ω

A történet első része: