VERS

Varjú Zoltán: Meghagyom

Eső mosta az arcomat, belém karolt a múló
Pillanatba hulló lágy mosoly. Intettem feléd
Búcsúzón, néztem, ahogy a távozó taxival
Múlik el a mában, a veled közös tegnapom.
Gondoltam, még meghagyom a csókokat,
Meghagyom a bőrödön, meghagyom az
Ajkadon. Minden ízét a számban érzem,
Ami, itt maradt velem, azon a hűvös, nyári
Hajnalon. Eső mossa az arcomat, belém
Karol a múló pillanattal, egy reám hulló
Lágy mosoly. Kedves pillantások érintenek,
Körbe fonják a testemet, megsimogatják
A lelkem tükörképeit. A tegnapi emlékeim
Közé bújnak el, a holnapi szerelemmel
Érkező szép dallamok, de addig, még most
Is, az Út másik oldaláról tekint vissza rám,
A veled közös tegnapom, ami elhagyott a
Távozó taxival. Én, nem érem be annyival,
Hogy eltemessen a fájdalom, az összes
Hibám, minden vétkem vállalom. Nincsen
Bennem szánalom, se irgalom nem vakítja
El a szívemet önmagam felé. Görbe tükröket
Tartok az arcképem elé, megtekintve benne
Lelkemet, megtekintve minden elmúlt
Percben, az összes fájó bűnömet. Amit
Tettem, és azt is, amit kellett volna tán,
Amit mondtam, és amikor néma ajkakon
Hallgatott a szám. Emlékszem, eső mosta
Az arcomat, belém karolt a múló pillanatba
Hulló lágy mosoly. Intettem feléd búcsúzón,
Néztem, ahogy a távozó taxival múlik el
A mában, a veled közös tegnapom. Gondoltam,
Még meghagyom a csókokat, meghagyom
A bőrödön, meghagyom az ízét… ajkamon.

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten: