VERS

Köves István: Feltöltőkártyás szerelem

(Jákvámpísu 2021)

Most, hogy nem térek haza, csak megjövök,
végre bejelöltél ismerősnek, ideje volt,
tudd, mától minden álmod a pendrivomon.
Ez ám a század eleji ámítástechnika,
Stand up fényed monoton pirosa az éjszakában,
távolból arra bíztat, nagyon ügyeljek,
ne érintsem a Powert, míg emlékké nem váltál.
Sajog a térdem, táskádban pittyeg a Samsung,
jobb lenne egyszerűen leragasztani a Save-gombot,
mielőtt lefagy a rendszer, amíg van elég térerő.
A kinti, ajtónyitásnyi megbánás bent fáj,
de semmi gond, tudom, majd hívsz, ha hiányzom.
Addig maradok Stand by.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: