Nagy Gusztáv: Lomha alkonyat
Elteltek az évek,
emlékek, képek
könnycseppek, fények
csurognak szememben.
Arcomon a ráncok,
mint börtönrácsok,
álmokat őriznek
lebilincselt láncok.
De lelkem még szabad,
szárnyal az égig,
olykor még kéklik
a lomha alkonyat.
Nagy Gusztáv verse legutóbb a Szöveten:
One Comment
Pingback: