VERS

Nagy Gusztáv: Lomha alkonyat

Elteltek az évek,
emlékek, képek
könnycseppek, fények
csurognak szememben.
Arcomon a ráncok,
mint börtönrácsok,
álmokat őriznek
lebilincselt láncok.
De lelkem még szabad,
szárnyal az égig,
olykor még kéklik
a lomha alkonyat.

Nagy Gusztáv verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .