VERS

Rigó Tibor: [Nekem már rég nem fáj…]

Nekem
már rég nem fáj
ha őszbe is borul köröttem
a táj
korhadt fejfákat simíthat
a lehulló levelek
meggyűrt rojtos leple
a roskadt sírokon mutat az avar jól csupán
nekem az megannyi színes kicsi lepke
felrebbennek aztán
az őszi hűvös szélben
képként
szivárvány keretben
rakódik el
bennem
hisz a
sok sárga levél
a fákon is mind csak
festve
mint mikor kifestőt
festeget
az apró gyermeki kéz
úgy halad lassún az ősz
óvatosan lépdel
de engem már nem bánt
ha elém is térdel
mind
a fák lehulló bomlott lombja
derékig járhatok
én akár
a megbarnult
zörgő avarban
viruló tavasz tartja az én lelkemet már
örökké fogva
mint vasököl oly szorosra zárt
látni nem tudom
mert vak vagyok
mióta
aranyon csillanó szép kis kalitba
szerelmed örökre bezárt.