VERS

Varjú Zoltán: Nyugodt szívvel

Láttam én már karón varjút! -
Nyugodt szívvel mondhatom,
Sokaknak volt a szíve-vágyuk,
Bárcsak így látnák a testemet.
Örömmel párosult a gőgjük;
Ha nekem fájt, ha bánat ért,
Vagy kínzott bármi gyötrelem,
Szánakozva néztem rájuk, hiába
Ők röhögtek kéjesen. Értelem? -
Az nincs mögötte, csak elvakult
Gyűlölet, néha meg közöny…
Cinizmusba csapva át mindig
Megmutatta bőrömön a hófehér
Fogsorát. Az irigy azt se tudta
Tán miért, csak vágyta tiszta
Szívből, nekem rossz legyen,
Bosszút állhasson a sorsán,
Bosszút válaszul, mert Ő meg
Én, akárcsak Te, velünk egy,
Velünk egyforma nem lehet.
Képzelet? Esetleg éjsötét mágia
Ült a lelkem romos udvarán,
Figyelve, ahogy a csillagokat
Kémlelem? Képzelem, milyen
Csalódott most, aki arra tett,
Átkot rakva rám majd szétesek.
De visszakérdezek: Mivel lett
Jobb az életed, hogy másokat
Szenvedni látsz? A válaszom
Egyszerű: Csupáncsak önmagad
Leplezed, lelked keserű kéznyomát!
Láttam én már karón varjút! -
Nyugodt szívvel mondhatom,
Sokaknak volt a szíve-vágyuk,
Bárcsak így látnának engemet.

Varjú Zoltán legutóbb a Szöveten: