VERS

Tóth Gabriella (Toga): Holdviola

Nem, nem és nem.
Leírom.
Csak úgy.
Így megy.
Mikor kifakad a vágy,
a belső sóhaj,
ó, jaj,
megszakad fonalam.
Hová még,
meddig húzható,
a kosár mikor szakad,
omlik a part,
és a sziklagörgeteg
megáll - e fejem felett?
Kötélhúzásban gödörbe érek,
kapaszkodom,
de lábam csúszik a poron,
egyre beljebb,
egyre lentebb,
és csak süvít a szél…
Fáradt vagyok.
A holdviola sem hoz
áldást.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten: