Köves István: Itthon halogatok
Lassabban múlok, nehezemre esik lehajolni,
hogy megkössem sportcipőmben a pertlit,
Bartha Gyé beszökött Párizsba, az ősz, romantikázni,
Debreczeny a Vízivárosban Tandorit fölalázva,
már megint csak én nem csinálok semmit …
Minden lyukat, legyen az bárhol, bárkié, be kell dugni,
válogatás nélkül, ez nálunk Mozartos erkölcsi alap,
becsületpiacunkon a morál régóta változatlan,
mégis bosszantó, hogy az analfabéta házőrző eb meg,
a sokat emlegetett, bár hangosan ugat, gyakran harap.
Ezeket ismételgetem, lelkesen útra készülődve,
aztán sokadszorra, megint csak itthon maradok,
ígéretével elandalít lábjegyzetnyi halhatatlanság,
mire leírom ide, a versbe, már nem is oly ijesztő:
Halogató halál előtt hallgatni mindig marad ok.
Köves István könyvei fedőlapján:
