VERS

Lakatos Gellért: Ezeréves lelkek

Emlékszem arra, mikor gyermekként játszottunk
Emlékszem arra, mikor jószágot bántottunk
Emlékszem arra, mikor ajkunk összeért
Emlékszem arra, mikor harcoltunk elvekért
Emlékszem arra, mikor a világ behódolt
Emlékszem arra, mikor az arany se kárpótolt
Emlékszem arra, mikor elszöktünk ketten
Emlékszem arra, mikor megcsaltál kedden
Emlékszem arra, mikor törvényeket hoztunk
Emlékszem arra, mikor folyton folyvást loptunk
Emlékszem arra, mikor felfedeztünk mindent
Emlékszem arra, mikor megtagadtuk Istent
Emlékszem arra, mikor kegyes volt a múzsa
Emlékszem arra, mikor felégett a búza
Emlékszem arra, mikor nővérek ápoltak
Emlékszem arra, mikor tévesen vádoltak
Emlékszem arra, mikor királyokat szolgáltunk
Emlékszem arra, mikor nem is volt országunk
Emlékszem arra, mikor modellt ültem neked
Emlékszem arra, mikor levágták a kezed
Emlékszem arra, mikor rózsaszínben vártál
Emlékszem arra, mikor robotolni jártál
Emlékszem arra, mikor befontad a hajad
Emlékszem arra, mikor vízbe ölted magad
Emlékszem arra, mikor kardokat edzettünk
Emlékszem arra, mikor árokban szenvedtünk
Emlékszem arra, mikor hintót küldtél értem
Emlékszem arra, mikor átszúrtad a vértem
Emlékszem arra, mikor olimpián győztél
Emlékszem arra, mikor döglött nyulat főztél
Emlékszem arra, mikor gőz hajtotta vonatunk
Emlékszem arra, mikor elhagytuk a csomagunk
Emlékszem arra, mikor leveleket írtál
Emlékszem arra, mikor apád miatt sírtál
Emlékszem arra, mikor nászutat töltöttünk
Emlékszem arra, mikor jéghegynek ütköztünk
Emlékszem arra, mikor lovagolni mentünk
Emlékszem arra, mikor gyermeket temettünk
Emlékszem arra, mikor hangunk csak úgy zengett
Emlékszem arra, mikor elnémult a nemzet

Lakatos Gellért a Vándor éji dala műfordítás-pályázaton: