VERS

Rigó Tibor: Tudom…

Tudom
anyám mondaná
mit kér az ég megint
a véres vatta pamacsok áporodott bűze
köröttem kering
vörösre sírt szemekkel
úsznak a fellegek
levedli ékeit
megriadt lám
a kert
a fák dermedten a semmit kémlelik
felettünk
mint sáros ing a szélben
az ősz úgy kering
lebeg mint éhes sasmadár
a szürkülő égen
megriadt verébként
szállnak a levelek
ősz van már fiam lám ismét elmúlt a nyár
lassan majd útra kel elmegy a jó anyád
úgy érzem tavaszt
nem élek már
én itt
dió koppanással
a földemet mérik
én ismét csak intenék
áh mit beszélsz már
megint
hidd el a tavaszi szél még
téged
itt köztünk üdvözít
hisz nem vér az anyám
ami az arcodat befesti
mikor ki ülsz a
kispadra
este megpihenni
a lenyugvó napnak
az
esti bíbor fénye
hisz te mondtad mindig
ilyenkor
holnap majd nagy szél lesz
maradj még itt
anyám
mért akarnál menni
ám te nem szóltál
csak néztél
mint a fák a kertben
nézted
a nagy semmit
imára kulcsoltad
olyankor két kezed
imád szállt a szélben
mint az őszi levelek
üzentél talán
az Istenhez szóltál
lehunyt szemeiddel
éberen álmodtál
mondanád tudom
ősz van már megint
varjak károgása
ravatalt terít
lám a tájra ismét
leszállt az őszi éj
szakadt felhők szárnyát
megfesti a vér
temetők mély csendjét
megzavarni tilos
bocsásd meg jó anyám
csak a fiad zokog
leveleket seper
a te sírhalmodról
őszt rebbent
a tájról
álmodik tavaszról.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: