VERS

Nagy Gusztáv: Kirakat

Kirakat alatt a körúton
kutyamódon az ember,
halkan nyüszít, szólni nem mer,
talán, feladta már, hogy ember.
Merre repülnek sóhajok,
ezrek lelkéből a vágy,
talán, jó lenne kényelmes
otthon, szolid, megvetett ágy.
De ki törődik most ezzel?
Hazafiság duzzad a mellen,
s büszkék vagyunk bűnhődve
piros, fehér, zöld mezben…

Nagy Gusztáv verse leguotóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .