Debreczeny György: elkoptak végül valahogy*
végül valahogy elkoptak
a lámpavasak villanydrótok
a homokozókban kéznyomokká lettek a gyerekek
főzővizem sustorogva forrt
egy üveg bor a holdfényben körülragyog
zsíros a karfa a vén fotelen
nem érted mit kiált a vátesz
brekegve héliumban
a homlokod mögött hűtőgépet veszel
melegfrontkor mindig ez van
nem tudom mit tehetnék
a felgyűrt ingujjú éjszakában
ezeréves nyarak aranyából
szabad gondolni semmire
egy férfi törli a seggét állva
szeretjük a művészetet
remélem nem kell százszor megírnom ezt
jó lesz majd mindent bőröndbe pakolni
dugni tévézni enni
lesz majd pedig hogy semmi sem lesz
nem tudom mit tehetnék
* montázs Rónai-Balázs Zoltán verseiből
Debreczeny György legutóbbi verse a Szöveten:
Previous
