VERS

Debreczeny György: elkoptak végül valahogy*

végül valahogy elkoptak
a lámpavasak villanydrótok
a homokozókban kéznyomokká lettek a gyerekek
főzővizem sustorogva forrt
egy üveg bor a holdfényben körülragyog
zsíros a karfa a vén fotelen

nem érted mit kiált a vátesz
brekegve héliumban
a homlokod mögött hűtőgépet veszel
melegfrontkor mindig ez van
nem tudom mit tehetnék
a felgyűrt ingujjú éjszakában

ezeréves nyarak aranyából
szabad gondolni semmire
egy férfi törli a seggét állva
szeretjük a művészetet
remélem nem kell százszor megírnom ezt

jó lesz majd mindent bőröndbe pakolni
dugni tévézni enni

lesz majd pedig hogy semmi sem lesz
nem tudom mit tehetnék

* montázs Rónai-Balázs Zoltán verseiből

Debreczeny György legutóbbi verse a Szöveten: