VERS

Ternyila Pál: Az ember és önnönmaga

…máshol vagyunk
én
a tükör ezen oldalán s
Te
a másikon
félbevágott
szimm-
etria ez
távolian közeli
érinthetelen
érintkezés
mint a Föld két végén álló konstans figyelő tekintete
kik
más
más
irányból
leskelődnek
úgy
Michael Jacksonosan
de
látni nem
látnak túl
egymáson

van hogy
lépnénk előre
de geoidtűfej áll közénk
s ingázunk körülötte mint két cikázó elektron mi egyszer itt
egyszer ott
tűnik föl
de a találkozás pillanata sose jő el
sakk tábla patthelyzet ez
hol gyalogok kergetik egymást
az
egyszemélyes játék keretein belül
s itt a szürke figurák halmazában
is
hagyom hogy
Te lépj előbb
hisz az
árnyékod
vagyok

Ternyila Pál legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .