VERS

Csikai Gábor: bédé kinéz az ablakon

kérjük vigyázzanak
az ajtók záródnak

jut eszébe bédének a milliószor hallott mondat
de hogy miért pont most
mikor kipillant a szobája ablakán
és a szomszéd szürke kopott betonkerítése mögött sárgán virágzó bokrot nézi
jut eszébe ez a milliószor hallott mondat
az elsőre nem világos számára
persze tippje van
arra gondol
hogy a szomszéd szürke kopott betonkerítése idézte fel benne a metróalagút szürke kopott falát

de mivel most alaposabban megtekinti azt az ominózus betonkerítést
tudatosítja magában
hogy ez egyáltalán nem hasonlít a metróalagút szürke kopott falára
mert az teljesen másképp szürke
és ebből következően teljesen másképp kopott
mint a betonkerítés
hogy ezt a másságot a fényviszonyok mássága okozza-e
tudniillik éppen délután három van
így a már sokat emlegetett betonkerítés nyilván tavaszi napfényben úszik
míg a metróalagút eredendően sötét
abban nem bédé biztos
sokkal inkább a keretezés másságára gyanakszik
a már agyonelemzett betonkerítést ugyanis csupa zöld
meg ahogy azt már jeleztem korábban
jelentékeny sárga keretezi
míg a már ugyancsak alaposan analizált metróalagút falat
általában a metró enyhén rozsdásodó fala
és az ablakok a repedezettre szottyosodott gumitömítése keretezi
sőt a koszos légypiszkos ablak még üvegezésként is szolgál
arról már nem is beszélve
hogy a betonkerítés a legteljesebb nyugalomban van
míg az alagútfal állandó mozgásban
mert ha ugye nincs abban
akkor értelemszerűen nem is az látszik
hanem az állomás fala
gondolkodik bédé
és arra jut
hogy túl sok energiát fektetett abba
miért is nem hasonlít a két emlegetett dolog egymáshoz
és ezzel be is bizonyította magának
hogy miért nem
viszont fikarcnyit sem került közelebb a kérdésre adandó válaszhoz
azaz hogy honnan a huzatból is jutott eszébe a
kérjük vigyázzanak
az ajtók záródnak

mondat
így egyelőre továbblép a problémán
és más irányba néz
(a kertre)
és lelkesen várja
milyen
ide egyáltalán nem illő mondat fog majd eszébe jutni

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten: