PRÓZAIRODALOM

MĂĄrton LĂĄszlĂł: Majdnem kalauz

KosztolĂĄnyi DezsƑ emlĂ©kĂ©re

Eszembe jut az a fiatalember, aki tizenkilenc Ă©vvel ezelƑtt, 1998 nyarĂĄn ĂŒlt velem szemben, Ă©s sĂ­rt. Ezt az egy mondatot ismĂ©telgette: „German people are terrible”. Fiatal nĂ©ger, a berlini metrĂłn.

   MĂ©g jĂłformĂĄn el sem kezdtem, mĂĄris meg kell ĂĄllnom. PontosĂ­tanom kell. Berlinben Ă©s a többi nĂ©met nagyvĂĄrosban nem metrĂł közlekedik, hanem U-Bahn. Én a 9-es U-Bahnra szĂĄlltam fel a Zoo, vagyis Állatkert ĂĄllomĂĄson. És nem nĂ©ger, mert ezt a szĂłt ma mĂĄr csak rasszistĂĄk Ă­rjĂĄk le, hanem afrikai. Lehet, hogy nem AfrikĂĄban szĂŒletett, hanem mĂĄs földrĂ©szen, de akkor is afrikai. KĂ©rdeztem tƑle a 9-es U-Bahnon angolul, hogy hovĂĄ valĂłsi, de Ƒ csak azt mondogatta, miközben ömlöttek a könnyei: „German people are terrible”.

   NehĂ©z lett volna meggyƑzni Ƒt a Zoo Ă©s a KurfĂŒrstendamm között, hogy nem minden nĂ©met szörnyƱ, hanem csak egyik-mĂĄsik, Ă©s mĂ©g azok sem egyformĂĄn szörnyƱek. MĂ©g nehezebb lett volna elmagyarĂĄzni, hogy a szörnyƱ emberek nem mindig nĂ©metek, hanem egĂ©szen kĂŒlönbözƑ nemzetisĂ©gƱek lehetnek. JĂłval könnyebb lett volna Ă©rtĂ©sĂ©re adnom, hogy Ă©n sem vagyok nĂ©met, vagyis nem tartozom a – szerinte – szörnyƱ emberek közĂ©, Ă©s ezĂĄltal cinkossĂĄg, affĂ©le pillanatnyi testvĂ©risĂ©g jöhetett volna lĂ©tre kettƑnk között, de ezzel a lehetƑsĂ©ggel nem Ă©ltem.

   EgyrĂ©szt Ă©rdekesebbnek tartottam, ha az afrikai fiatalember engem is nĂ©metnek, azaz Ƒslakos berlininek hisz, Ă©s ebben a hiszemben sĂ­rja el nekem, hogy a nĂ©metek szörnyƱek. MĂĄsrĂ©szt nĂ©metnek egyĂĄltalĂĄn nem Ă©reztem magamat, de berlini lakosnak valamelyest igen. Akkoriban ott Ă©ltem, ismertem a vĂĄrost, beszĂ©ltem a nyelvet. A kiejtĂ©sem alapjĂĄn egy igazi berlini persze azonnal Ă©szrevehette, hogy jövevĂ©ny vagyok, de ahhoz kĂ©pest, hogy jövevĂ©ny voltam, nem keltettem feltƱnƑen idegenszerƱ benyomĂĄst. ElƑfordult, hogy osztrĂĄknak nĂ©ztek, amire nagyon bĂŒszke voltam. Az osztrĂĄkok nem egĂ©szen nĂ©metek, de mĂĄr majdnem. Akkoriban hallottam elƑször azt a bölcs mondĂĄst, amely szerint a nĂ©meteket Ă©s az osztrĂĄkokat a közös nyelv vĂĄlasztja el. Meg azt a mĂĄsikat, amely szerint az osztrĂĄkok is magyarok, csak Ă©ppen nĂ©metĂŒl beszĂ©lnek.

   Mindezt aligha magyarĂĄzhattam volna el a zokogĂł afrikai fiatalembernek a 9-es U-Bahnon. KĂŒlönben sem magyarĂĄzatra lett volna szĂŒksĂ©ge, hanem vigaszra, megnyugtatĂĄsra. Úgy lĂĄtszik, valaki nemrĂ©g megbĂĄntotta. Valaki valami gonoszat mƱvelt vele. Meg kellene tudnom, mi törtĂ©nt. MegkĂ©rdeztem tƑle angolul, mi baja. Tudok-e segĂ­teni rajta? De Ƒ csak sĂ­rt, rĂĄzkĂłdott a vĂĄlla, Ă©s azt a mondatot ismĂ©telgette, amelyet mĂĄr kĂ©tszer leĂ­rtam. Harmadszor nem fogom leĂ­rni.

   A szerelvĂ©ny Ă©ppen elhagyta a Berliner Strasse, vagyis a Berlini Ășt ĂĄllomĂĄst. A Berlini Ășt – nevĂ©bƑl következƑen – olyan Ășt, amely Berlinbe visz. Egyszer utĂĄnanĂ©ztem: Berlinben legalĂĄbb hĂșsz olyan Ășt van, amely azt Ă­gĂ©ri, hogy Berlinbe visz. Ez a tĂ©ny sokmindent elĂĄrul a vĂĄros szerkezetĂ©rƑl Ă©s fejlƑdĂ©sĂ©rƑl. Berlin Ășgy kebelezte be a környezƑ telepĂŒlĂ©seket, amelyek fƑutcĂĄjĂĄt rendszerint Berlini Ăștnak neveztĂ©k, hogy Ă©vtizedekig nem tudta megemĂ©szteni Ƒket. Olyan rĂ©gi brandenburgi falvak, amelyeket nem gyalult le az NDK-s nĂ©pi demokratikus telepĂŒlĂ©sfejlesztĂ©s, Nyugat-Berlin kĂŒlsƑ rĂ©szein talĂĄlhatĂłk. MindegyikĂŒket egy-egy Berlini Ășt köti össze a tulajdonkĂ©ppeni vĂĄrossal, amelyrƑl nem mindig könnyƱ megmondani, hol kezdƑdik, Ă©s hol vĂ©gzƑdik.

   Ez itt a wilmersdorfi Berliner Strasse, vagyis mai szemmel nĂ©zve majdnem a vĂĄros közepĂ©n van. A következƑ ĂĄllomĂĄs a Bundesplatz, vagyis SzövetsĂ©gi tĂ©r, amely NĂ©metorszĂĄg jelenlegi ĂĄllamformĂĄjĂĄrĂłl van elnevezve. Ott kiszĂĄllok.

   Mi törtĂ©nhetett vele? MegĂŒtöttĂ©k? KiraboltĂĄk? KidobtĂĄk valahonnĂ©t?

   MegkĂ©rdezem tƑle angolul: volna-e kedve meginni velem egy korsĂł sört? A Bundesplatzon van egy jĂł hely, a „Zum Nussbaum”, vagyis „A diĂłfĂĄhoz” cĂ­mzett kocsma, ahol a törzsvendĂ©gek mĂ©terre rendelhetik a sört. Ki van rakva a mĂ©terrĂșd, Ă©s aki egyszerre annyi korsĂł sört rendel, amennyi az egy mĂ©terbe belefĂ©r (vagyis nĂ©gyet), az kedvezmĂ©nyben rĂ©szesĂŒl. De ezt Ășgysem magyarĂĄzhattam volna el neki. MĂ©g az sem biztos, hogy a vallĂĄsa megengedi neki a sör fogyasztĂĄsĂĄt.

   Egyszer a 2-tes U-Bahnon elegyedtem szĂłba egy kiugrott szerzetessel, aki arra kĂ©rt, hogy kĂ­sĂ©rjem el a Zoo ĂĄllomĂĄs drogsegĂ©lyhelyĂ©re, mert ha egyedĂŒl megy, hatalmĂĄba kerĂ­ti a szorongĂĄs. Ɛt is meghĂ­vtam egy korsĂł sörre, Ă©s hosszasan mesĂ©lte az Ă©letĂ©t, mielƑtt a segĂ©lyhely bejĂĄratĂĄnĂĄl elköszöntem volna tƑle. Érdekes Ă©lete volt, de azt majd mĂĄskor fogom megĂ­rni. EgyelƑre van Ă©pp elĂ©g gondom az afrikai fiatalemberrel.

   Most mĂĄr nĂ©metĂŒl kĂ©rdeztem tƑle: „Megiszol velem egy korsĂł sört?” Erre is csak annyit mondott: „German people are terrible”. A szerelvĂ©ny lassĂ­tott, a gĂ©phang megszĂłlalt: „Bundesplatz”. LeszĂĄlltam. Az illetƑt nem lĂĄttam soha többĂ©.

*

Nem vagyok megelĂ©gedve az imĂ©nti befejezĂ©ssel. SutĂĄnak, elnagyoltnak Ă©rzem. Az sem hozhatom fel mentsĂ©gĂŒl, hogy a szĂ­ntiszta valĂłsĂĄgot akartam elbeszĂ©lni. SzĂ­ntiszta valĂłsĂĄg nincs is, csak homĂĄlyos, szubjektĂ­v emlĂ©kkĂ©peink vannak, tovĂĄbbĂĄ azok a szavak, mondatok, amelyekbe megprĂłbĂĄljuk belegyömöszölni Ƒket, többnyire sikertelenĂŒl.

   A „Zum Nussbaum”, vagyis „A diĂłfĂĄhoz” cĂ­mzett kocsmĂĄban kiderĂŒlt, hogy az afrikai fiatalember nem ismer sem Ă©tel-, sem italfogyasztĂĄsi tilalmakat, Ă©s nem tekinti ildomtalansĂĄgnak, ha a porosz fƑvĂĄrosban bajor bĂșzasört, hozzĂĄ nĂŒrnbergi kolbĂĄszkĂĄkat fogyasztunk.

   Az is kiderĂŒlt, hogy egy mĂ©terbe adott esetben nem nĂ©gy, hanem öt korsĂł sör is belefĂ©rhet, a bĂșzasört ugyanis karcsĂșbb Ă©s magasabb ivĂłedĂ©nybe töltik, mint a berlini sört. Berlini sörbƑl termĂ©szetesen nemcsak egyfĂ©le van: a Fal lebontĂĄsa utĂĄn talĂĄn csak a sörfogyasztĂĄs terĂ©n ƑrzƑdött meg a vĂĄros hajdani kettĂ©osztottsĂĄga. Wilmersdorf, amelynek egyik kocsmĂĄjĂĄban ĂŒlök az afrikai fiatalemberrel, masszĂ­van Nyugat-Berlin. Az elƑzƑ hĂ©tvĂ©gĂ©n Wilmersdorf fƑterĂ©n, a Fehrbelliner Platzon, ahol bolhapiac volt, Ă©n pedig teĂĄscsĂ©szĂ©ket kerestem, Ă©s megtalĂĄltam AquinĂł Szent TamĂĄs mƱveinek harminckĂ©t kötetes kiadĂĄsĂĄt, egy idƑs orosz hĂĄzaspĂĄr megkĂ©rdezte tƑlem: „Eto jescso Vosztok ili uzse Zapad?” Azt rögtön Ă©szrevettĂ©k, hogy kelet-eurĂłpai vagyok, Ă©s meg fogom Ă©rteni, ha oroszul kĂ©rdeznek tƑlem valamit, de azt mĂĄr nem tudtĂĄk megĂĄllapĂ­tani, hogy ez mĂ©g Kelet-e vagy mĂĄr Nyugat. Mutattam a szomszĂ©dos vendĂ©glƑ teraszĂĄt: lĂĄthatjĂĄk, hogy mindenki Schultheisst iszik. EbbƑl aztĂĄn Ƒk is Ă©rtettek, noha lĂĄtszott rajtuk, hogy a Lichtenbergben Ă©s Marzahnban fogyasztott Kindlhez vannak szokva.

   Ez derĂŒlt ki a mĂ©terrĂșdrĂłl Ă©s a MĂŒnchen környĂ©ki bĂșzasörrƑl.

   Az afrikai fiatalemberrƑl pedig a fentieken kĂ­vĂŒl az is kiderĂŒlt, hogy nemcsak nĂ©metĂŒl nem tud egy szĂłt sem, hanem az angoltudĂĄsa is gyenge lĂĄbakon ĂĄll. Eredetileg Ășgy kĂ©pzeltem, hogy csak azt a nĂ©gy angol szĂłt ismeri, amelyeket az U-Bahnban ismĂ©telgetett, Ă©s azokkal prĂłbĂĄlja kifejezni az emberi lĂ©tezĂ©s tartalmĂĄnak kimerĂ­thetetlen kĂ©szleteit. Azt akarja mondani, hogy szĂŒlƑhazĂĄjĂĄban teherautĂłsofƑr volt, Ă©s helyette azt mondja, hogy a nĂ©metek szörnyƱek. Azt akarja mondani, hogy a nĂŒrnbergi kolbĂĄszka nem rossz, de az Ƒ kedvenc Ă©tele a kĂłkusztejben fƑzött fulufulu-hal, Ă©s helyette azt mondja, hogy a nĂ©metek szörnyƱek. Azt akarja mondani, hogy a termĂ©szet megismerĂ©sĂ©ben a törtĂ©nĂ©sek elvei, pĂ©ldĂĄul a hatĂĄs Ă©s az ellenhatĂĄs egyformasĂĄgĂĄnak elve a mozgĂĄs ĂĄtvitelĂ©ben, egyszersmind termĂ©szettörvĂ©nyek is, mert az Ă©sz hasznĂĄlata ilyenkor elmĂ©leti jellegƱ, Ă©s helyette azt mondja, hogy a nĂ©metek szörnyƱek.

   Ilyen helyzetben vĂĄlik a megĂ©rtĂ©s izgalmassĂĄ, lĂ©legzetelĂĄllĂ­tĂł kalanddĂĄ. A nĂ©gy szĂłt ismĂ©telgetƑ mĂĄsik szemĂ©ly mindinkĂĄbb olyan lesz, mint az Ăłkorban a jĂłslĂĄshoz alkalmazott madĂĄr, amelynek egyhangĂș rikĂĄcsolĂĄsĂĄbĂłl kell nekĂŒnk – a jövendƑmondĂłnak – kihallanunk a jövƑ kecsegtetƑ vagy rĂ©mĂŒletes törtĂ©nĂ©seit. Az egyhangĂșan rikĂĄcsolĂł madĂĄr ugyanakkor az a mĂĄsik ember, aki segĂ­tsĂ©gĂ©rt fordul hozzĂĄnk. A mi döntĂ©seinken mĂșlik a jövƑje, azon, hogy helyesen Ă©rtelmezzĂŒk-e rikĂĄcsolĂĄsĂĄt.

   AztĂĄn rĂĄjöttem, hogy ilyen mĂłdon affĂ©le sötĂ©t bƑrƱ Kaspar Hausert formĂĄlnĂ©k az afrikai fiatalemberbƑl, akit olyan hatalmas rejtĂ©ly övez, hogy az többszörösen tĂșlnƑ rajta, Ă©s elvonja a figyelmet nemcsak a szemĂ©lyrƑl, hanem a megĂ©rtĂ©srƑl mint gesztusrĂłl Ă©s cselekedetrƑl is. ElĂ©gedjĂŒnk meg annyival, hogy afrikai fiatalemberĂŒnk egyĂĄltalĂĄn nem tud nĂ©metĂŒl, Ă©s angolul is csak nĂ©hĂĄny tucat szĂłt ismer. Azokat variĂĄlja, nem tĂșl lelemĂ©nyesen. Nem derĂŒl ki a szavaibĂłl semmi. HiĂĄba Ă©rtem Ƒket kĂŒlön-kĂŒlön, egyĂŒtt az egĂ©sznek nincs Ă©rtelme.

   Erre figyeltem, az el nem tĂșlzott lelemĂ©nyre. TovĂĄbbĂĄ a DiĂłfa berendezĂ©sĂ©re. A falak tele voltak rĂ©gi zomĂĄnctĂĄblĂĄkkal, amelyeken olyasfĂ©le feliratok voltak olvashatĂłk, mint pĂ©ldĂĄul „NƑi öltözƑ”, vagy „VadĂĄszgörĂ©ny-futtatĂĄsra kijelölt terĂŒlet”, vagy „A hĂĄtsĂł udvarban kĂ©regetni szigorĂșan tilos!” EzenkĂ­vĂŒl arra is figyeltem, hogyan eszi az afrikai fiatalember a nĂŒrnbergi kolbĂĄszkĂĄt. Úgy ette, hogy közben belemĂĄrtogatta a sörbe, a mustĂĄrt pedig az ujja hegyĂ©rƑl nyalta le, miutĂĄn megrĂĄgta Ă©s lenyelte a korsĂł peremĂ©re illesztett citromkarikĂĄt. EzĂ©rt azt mĂĄr nem vettem Ă©szre, Ă©s utĂłlag sem idĂ©zhetem fel, mikor kezdett az anyanyelvĂ©n beszĂ©lni. Most, hogy elgondolkodom rajta, mĂ©g azt is lehetsĂ©gesnek tartom, hogy mindvĂ©gig az anyanyelvĂ©n beszĂ©lt, Ă©n pedig hibĂĄs, töredezett angolsĂĄgnak hittem az Ƒ hibĂĄtlan, összefĂŒggƑ, anyanyelvƱ kijelentĂ©seit.

   RĂĄadĂĄsul egy idƑ mĂșlva mintha kezdtem volna Ă©rteni, mirƑl van szĂł. Olyasmit mondott, hogy volt neki egy barĂĄtnƑje, aki otthagyta Ƒt egy mĂĄsik fĂ©rfi kedvéért. És hogy ez a fĂ©rfi mĂ©g csak nem is nĂ©met volt, pedig a nĂ©metek szörnyƱek, hanem kalauz volt, vasĂști kalauz, vagy legalĂĄbbis majdnem kalauz. SzĂłrakozottan közbevetettem, hogy egy nĂ©met fĂ©rfi is lehet majdnem kalauz, Ă©s akkor döbbentem rĂĄ, hogy az afrikai fiatalember anyanyelvĂ©n mondom ezt.

   Magam sem Ă©rtem, hogyan kerĂŒlhetett erre sor.

   Van egy barĂĄtom, AndrĂĄsnak hĂ­vjĂĄk, Ƒ mesĂ©lte, hogy egyszer, amikor dramaturg volt egy koppenhĂĄgai szĂ­nhĂĄzban, Ă©s pĂ©nzre volt szĂŒksĂ©ge, beĂĄllt egy nemzetközi konferenciĂĄn szinkrontolmĂĄcsnak. JĂłl tud angolul, franciĂĄul Ă©s nĂ©metĂŒl: e hĂĄrom nyelv közĂŒl kettƑt kellett a harmadikra tolmĂĄcsolnia. AztĂĄn kiderĂŒlt, hogy olaszul is tud. Annyira fĂĄradt volt mĂĄr, hogy meg sem lepƑdött rajta. A harmadik nap vĂ©ge felĂ© azon vette Ă©szre magĂĄt, hogy egy koreai nyelvƱ hozzĂĄszĂłlĂĄst tolmĂĄcsol portugĂĄlra vagy valami ahhoz hasonlĂł Ășjlatin nyelvre, Ă©s a konferencia Ășjlatinnak lĂĄtszĂł rĂ©sztvevƑi, tolmĂĄcskĂ©szĂŒlĂ©kkel a fejĂŒkön, megĂ©rtƑen bĂłlogatnak.

   De nem, rosszul emlĂ©kszem. AndrĂĄs mindvĂ©gig angolra fordĂ­tott, Ă©s nem volt nehĂ©z kitalĂĄlnia, mifĂ©le közhelyek hangzanak el az ĂĄltala jĂłl, rosszul vagy sehogyan sem ismert nyelveken.

   AndrĂĄs nyelvi gĂĄtlĂĄstalansĂĄgĂĄban nincsen semmi Ă©rthetetlen. A DiĂłfĂĄban kialakulĂł megĂ©rtĂ©s viszont rejtĂ©ly volt elƑttem. TalĂĄn a bĂșzasörben volt egy olyan adalĂ©kanyag, amely pillanatokon belĂŒl megsokszorozza a nyelvĂ©rzĂ©ket?

   Miközben azon törtem a fejemet, hogyan szerezhetnĂ© vissza az afrikai fiatalember a barĂĄtnƑjĂ©t, akit elcsĂĄbĂ­tott a majdnem kalauz, alig vettem Ă©szre, hogy az egy mĂ©ter sörbƑl hĂșsz-hĂșsz centimĂ©ter mĂĄr elfogyott. Az afrikai fiatalember mĂĄr a mĂĄsodik citromkarikĂĄt majszolta kissĂ© eltorzult arccal. De aztĂĄn rĂĄjöttem, hogy amit lĂĄtok, az nem az aggresszĂ­ven savanyĂș Ă­zbƑl adĂłdĂł görcs az arcvonĂĄsokon, hanem ellenkezƑeleg, a megnyugvĂĄs, az egyre felhƑtlenebbĂ© vĂĄlĂł derƱ kifejezƑdĂ©se.

   Az afrikai fiatalember most mĂĄr mosolygott, nevetgĂ©lt. A sör Ă©s a kolbĂĄsz bennem a nyelvĂ©rzĂ©ket növelte a sokszorosĂĄra, neki pedig a jĂłkedvet hozta meg. FelszabadĂ­tja a boldogsĂĄghormont!

   Ezt gondoltam.

   Ekkor a tekintetem a jobb kezĂ©re tĂ©vedt, Ă©s csak most vettem Ă©szre, hogy hiĂĄnyzik a közĂ©psƑ ujja. Egyszerre fogott el rĂ©szvĂ©t Ă©s elborzadĂĄs. Mi törtĂ©nhetett? Baleset? Vagy törzsi hĂĄborĂș?

*

Ami ezutĂĄn törtĂ©nt, egyetlen pillanat mƱve volt, annyi idƑ, amennyi ahhoz kell, hogy a mondat vĂ©gĂ©re kitegyem a pontot. Csakhogy, barĂĄtaim, a mĂĄsik embert megĂ©rteni annyi, mint rĂ©szecskĂ©ire bontani a  pillanatot, megmutatni összetettsĂ©gĂ©t annak, ami lĂĄtszĂłlag egyszerƱ Ă©s egynemƱ.

   Az afrikai fiatalember mĂĄr nem mosolygott, nem nevetgĂ©lt. ElsötĂ©tĂŒlt az arca. Valami megvillant az ölĂ©ben. Csak Ă©n lĂĄttam, de Ă©n aztĂĄn nagyon jĂłl. Egy vadĂĄszkĂ©s pengĂ©je volt.

   Ɛ pedig azt mondta az anyanyelvĂ©n…

   De nem, ezt mĂĄr nem is mondta ki hangosan, ezt mĂĄr csak gondolta, Ă©n pedig leolvastam haragosan összerĂĄncolt homlokĂĄrĂłl a gondolatait. Az olvastam le a sötĂ©t homlok rĂĄncairĂłl, hogy Ƒ mĂĄr soha többĂ© nem tudja eskĂŒre emelni a jobb kezĂ©t, mert LĂŒbarsban, a Börner-fĂ©le lovasiskolĂĄban egy lĂł leharapta az ujjĂĄt, Ă©s ez a lĂł – neki bizonyĂ­tĂ©kai vannak rĂĄ – unokatestvĂ©re az Ă©n lovamnak, amelynek Ă©rtĂ©ke hĂĄrom mĂĄrka, ezĂ©rt Ƒ most a hĂĄrom mĂĄrka Ă©rtĂ©kƱ lovamat leszĂșrja, ha pedig a lovam nincs kĂ©znĂ©l, akkor nekem adja meg jobb kĂ©z helyett bal kĂ©zzel a kegyelemdöfĂ©st.

   Harminckilenc Ă©ves koromig – ennyi idƑs voltam 1998 nyarĂĄn – összesen hĂĄromszor voltam közvetlen Ă©letveszĂ©lyben.

   Egyszer tizennĂ©gy Ă©ves koromban Pesten ĂĄt akartam kelni a Rottenbiller utcĂĄn, Ă©s csak azt vettem Ă©szre, hogy jobbrĂłl jön egy teherautĂł, azt mĂĄr nem lĂĄttam, hogy a hĂĄtam mögött, balrĂłl is jön egy mĂĄsik.

   Egyszer tizenkilenc Ă©ves koromban a hĂłdmezƑvĂĄsĂĄrhelyi laktanya kapusfĂŒlkĂ©jĂ©ben A francia felvilĂĄgosodĂĄs morĂĄlfilozĂłfiĂĄja cĂ­mƱ gyƱjtemĂ©nybƑl Szunyogh törzsƑrmesternek felolvastam azt a Sade mĂĄrki ĂĄltal Ă­rt eszmefuttatĂĄst, amely szerint egy ember (akĂĄr mĂĄsik ember, akĂĄr önmagunk) agyonlövĂ©sĂ©hez elegendƑ indok, hogy van nĂĄlunk pisztoly, Ă©s az meg van töltve. Mire Szunyogh törzsƑrmester elƑvette szolgĂĄlati pisztolyĂĄt, kibiztosĂ­totta, a homlokom felĂ© irĂĄnyĂ­totta, Ă©s azt mondta: szĂ©p dolog az elmĂ©let, de nĂĄla van pisztoly, az meg van töltve, Ă©s ne remĂ©nykedjem abban, hogy öngyilkos akar lenni.

   Egyszer harminchat Ă©ves koromban egy tĂ©li Ă©jszaka harmadmagammal ĂŒltem egy nagy sebessĂ©ggel haladĂł autĂłban, amely az Ășttestre fagyott jĂ©grĂ©tegen megcsĂșszott, megpördĂŒlt, Ă©s a szĂ©lvĂ©dƑn keresztĂŒl lĂĄttam, amint az utat szegĂ©lyezƑ meredek sziklafal teljes sĂșlyĂĄval szĂĄguld felĂ©nk.

   És most itt vagyok a SzövetsĂ©gi tĂ©ren, a DiĂłfĂĄban. De vajon hol leszek egy Ăłra mĂșlva?

   És mĂ©g az is eszembe jutott: de hiszen Ă©n jĂĄrtam LĂŒbarsban! RĂ©gi brandenburgi falu Nyugat-Berlin peremĂ©n. Olyan, mintha arrafelĂ© a napĂłleoni hĂĄborĂșk Ăłta nem törtĂ©nt volna semmi. Annyi a vĂĄltozĂĄs, hogy a templom elƑtt van egy telefonfĂŒlke Ă©s egy buszmegĂĄllĂł. És tĂ©nyleg, LĂŒbars a kertĂ©szetĂ©rƑl Ă©s a lĂłtenyĂ©sztĂ©srƑl hĂ­res. MĂ©g a Börner-fĂ©le lovasiskolĂĄrĂłl is volt nĂ©mi halvĂĄny emlĂ©kem. VĂ­zszintes pĂłznĂĄkbĂłl van a kerĂ­tĂ©se, a pĂłznĂĄk mögött pedig, amikor arra jĂĄrtam, ott ĂĄllt egy szƑke lĂĄny, Ă©s egy almĂĄsderes lovat csutakolt.

   Igaz is: mi keresnivalĂłm volt nekem LĂŒbarsban? ElkĂ©pzelhetƑ, hogy csakugyan van egy lovam? MĂ©g ezt sem tudom magamrĂłl?

   BeszĂ©lgetƑtĂĄrsam elkapta a csuklĂłmat az asztal alatt. Felugrani nem tudtam, feltƱnĂ©st kelteni nem akartam. LenyƱgözve, rĂ©mĂŒlten, kĂĄbultan figyeltem a vadĂĄszkĂ©st, amellyel – tudtam – mindjĂĄrt közelebbrƑl is meg fogok ismerkedni.

   Ebben a pillanatban kinyĂ­lt az ajtĂł, Ă©s belĂ©pett valaki. Egy nƑ. Egy fiatal nƑ. Ugyanaz a szƑke lĂĄny, akit LĂŒbarsban lĂĄttam. Odament a pulthoz, kĂ©rdezett valamit, aztĂĄn az asztalunk felĂ© fordult, a szĂĄja elĂ© kapta a kezĂ©t, felsikoltott, Ă©s kiszaladt. Az afrikai fiatalember elengedte a csuklĂłmat, felugrott, Ă©s kirohant utĂĄna a tĂ©rre. Nekem mĂĄr csak annyi dolgom volt, hogy kifizessem az egy mĂ©ter bĂșzasört Ă©s az egy liter nĂŒrnbergi kolbĂĄszkĂĄt. A pultnĂĄl a csapos az Ƒslakos berliniekre jellemzƑ tĂĄjszĂłlĂĄsban azt mondta, hogy jöjjek mĂĄskor is. Én pedig a rĂĄm jellemzƑ magyaros akcentussal azt feleltem, hogy akkor megyek legközelebb, amikor teljesen kalauz leszek, nemcsak majdnem.

Mårton Låszló legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk

Ez az oldal az Akismet szolgåltatåst hasznålja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzåszólås adatainak feldolgozåsåt .