PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: Cink

Zámbó Illés fotójának részlete

Milyen igazad van, te! Ezen a télen valóban csak számszerűleg követtem, ki és hol fagyott meg.

Hol hűlt ki véglegesen. Érzelmeim irántuk már nem nagyon voltak. De ha meggondolod, lehet, hogy csak spórolásból nem tettek a tűzre fát vagy szenet. Vagy virtusból, hogy kibírják ők, hogyne bírnák. Vagy még az is lehet, hogy megszokásból nem fűtöttek jobban, nem számolva a megszokottnál hidegebb éjszakákkal.

De az biztos, hogy nem úgy feküdtek le, se az ágyukba, se az utcán, hogy számoltak a fagyhalállal. Nem, az ő fejük tele volt tervekkel, szívem. Ők eltervezték mit csinálnak másnap és azután és még azután is, egészen az idők végezetéig. Mert fix jövedelműek voltak, vagy semmilyen jövedelműek. Főleg idős nyugdíjasok és hajléktalanok, akik megfagytak.

Míg minket a megfelelés kényszere űz, hajt előre, s olykor rémálmaink vannak, hogy valamit elrontottunk, rosszul csináltunk a munkánkban. Pedig hát igyekszünk cefetül. És engem az se nyugtat meg, hogy a dolgozók negyede stresszbeteg. Már aki orvoshoz fordul. A többi meg csak úgy, magától, diagnózis nélkül van kezdetben a topon. Belead apait, anyait a munkába. Úgy csinál, mintha folyton harcolna vagy menekülne. Pedig csak dolgozik, de fél a lecsúszástól. Hát kezdetben csúcsra járatja a mellékveséit, termeli vadul a kortizol nevű hormont, amitől magas lesz a vércukra, vérnyomása. És folyton pisilnie kell és hasmenése lesz. De nem számít semmi, az a fontos, hogy fusson a szekér, menjen a munka. Csakhogy pár év, de rosszabb esetben pár hónap múlva a mellékvesék kimerülnek, és az alacsony kortizolszint miatt beköszönt, vagyis csak szép lassan eljön az állandósuló fáradtság, ugráló vércukorszint, alacsony vérnyomás. És a szédülés, szorongás, ingerlékenység, és az állandó lemondó hangulat.

Te, és te tudtad, hogy a mellékvese nélküli patkányok csak fekszenek? Hogy hiába éheztetik, hiába ijesztgetik őket, nem csinálnak semmit.

És tudtad, hogy a mellékvese kínjában progeszteront lop a nőkben és azt alakítja át kortizollá, hogy fusson a szekér. Csakhogy így a nők meddők lesznek, nem tudnak petesejtet termelni. És képzeld, azt írják, hogy így védi az evolúció a nőket. Hogy nehéz helyzetben ne tudjanak teherbe esni, hiszen úgyse tudnák felnevelni a gyerekeiket. Holott, szívem, ezek a nők csak dolgoznak. Nem ég a házuk, nem fenyegeti őket árvíz vagy idegen horda.

És te, te tudtad, hogy sok csecsemő gyenge mellékvesével születik, mert már az anyjáé is gyenge volt, mikor hordta. S az ilyen újszülöttek pár éves korukra a kortizol-fáradtság jeleit mutatják. Komorak, fáradtak és ingerlékenyek. Azt írják, hogy a mégis teherbe eső anyjuknak vitaminokat kellett volna szedniük és ásványi anyagokat. Főleg cinket, mangánt, brómot és szelént.

És végül? Tudni akarod a betegség végső stádiumának jeleit? Mikor már a pajzsmirigy is csökkenten működik. És az embernek lelassul az anyagcseréje és leesik a vérnyomása. S ezért csökken a testhője és fáznak a végtagjai.

És persze fáradt, fáradt, halálosan fáradt.

S akkor ugyan ezen a télen kivel is kellett volna együttéreznem.

Inkább.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: