VERS

Vörös István: Covid-oratórium

Gergely Beatrix fotója

1

BARITON:
Férfi és nő, ép és sérült,
nem férhet be egy csapatba,
jobb a férfi, épebb az ép,
lényegében bárki tudja!

TENOR:
Bárki téved, aki tudja,
ki az ép és ki a más,
lehet egy olyan kalandja
összeomlik e tudás.

2

BARITON:
Elszeretni, elszeretni,
ugyan hogy kell elszeretni?
Kiszeretni! Nem szeretni! –
az én szívem csupán ennyi.

MEZOSZOPRÁN:
Dehogy, dehogy, dehogy, dehogy,
szeretni tudsz, csak nem tudod,
néha undok akarsz lenni,
de elárul a homlokod,

elárul az arcod, szemed,
aki így néz, biztos szeret
mást is saját magán kívül.
Vagy legalább az életet.

BARITON:
Az igazi színház
önmagadból kihoz,
hogyha lent vagy felráz,
elvisz, akár a villamos,

hogyha fent vagy, felébreszt,
magad megismered,
ide nézz, ne tükörbe!
Semmi se végleges.

3

ALT:
Én eddig bárkit is szerettem,
mindegyik más volt, furcsa, drága,
épp ezzel ragadott meg engem,
nem hasonlított senki másra.

SZOPRÁN:
Én úgy érzem, máris szeretlek,
pedig nem tudok rólad semmit.
Majd bemutatlak az egeknek,
mindkettőnk sorsán kicsit lendít,
ha megismered te a fentit,
hol még angyalok is lehetnek,
én meg tőled az elevent itt,
mindazt, mik világod jelentik.
Ennyi elég talán kezdetnek.

MEZOSZOPRÁN:
Majd kapsz te tőlem kezdetet,
szerelmemtől el a kezed!
Mert színész vagy, már azt hiszed,
az élet csupa élvezet?

4

TENOR:
Ezek persze csak közhelyek,
de néha igazuk lehet,
de néha a köz a legjobb hely,
mert kártékony a gyűlölet,

és visszavet a féltékenység,
és nyomorba ránt az irigység,
hogyha adsz, akkor kapsz is,
ha nem adsz, semmid nem marad,
kiröhög a galaxis!
Egy kozmikus pillanat.

5

BARITON:
A színház mindig azt akarja,
hogy valami legyen,
árnyék vetüljön ki a falra,
változzon meg az életem!

Első lecke: szeretet.
A második: a megbocsátás.
A harmadik önismeret.
Hogy végre magadon is átláss.

TENOR:
A lecke csupán kis doboz,
amibe ezt-azt beledobsz,
vagyis inkább az oktatód,
de benne ragad furcsamód,

ha nem tudod, hogy kell kinyitni,
fejedbe hogyan szórd át.
A tudás megértése titkát
aki ismeri, az mindent visz,
annak föltárul a valóság.

BARITON:
A szerelemről igazságos
képet nem fest senki soha.
Ha legjobb, akkor nem halálos,
javul bárki állapota,
ha juthat egy kis boldogsághoz,
s fénnyel telik a tudata,
az öröm mindenkor hatályos,
nem élhetsz nélküle soha.

6
TENOR:
Nem ezért járunk a színházba? –
akartam kezdeni, de nem tudom,
talán ezért, talán valami másért,
csak semmiképp se unalom
legyen. Ennyi elég végsősoron.

Vörös István legutóbb a Szöveten: