VERS

Márkus László: Klisék

Megbotlott bennem az este,
azt hitte, szerepet játszom,
arcomat lilára kente,
nem tudta, épp reá várok.

Ellopnám tőle a holdat,
vágyom a jéghideg fényre,
egyetlen gyógyírem volna,
szívemben nyüszít a szégyen.

Táskámban annulált versek,
nincs bennük szemernyi élet,
kriptában porladó testek,
elhagyta őket a lélek.

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: