Szigeti Alex: nincs
már az emlékezet bomló tenyere
sem érinti az arctöredéket
és mint megannyi frivol eskü
elporlad a szellem suttogása
egy távolodó táj homályára
ködfüggönyét húzza az idő
a mutatók futóversenyeznek
minden egyes körük múlthagyás
a babérfa napjai szétforgácsolódtak
dicsőségüket most elfújja a szél
míg a torkon akadt fűrészport
lemossa egy pohár felejtés
a falon összetört a kék tükör
töredékeiben csak két ember
kihűlt láza de fagyott nexusukat
is felváltja majd a semmi
ráborulva szemre szívre agyra
mint üres sírokra a fedél
Szigeti Alex verse legutóbb a Szöveten:
Previous
One Comment
Pingback: