VERS

Tóth Gabriella (Toga): Elképzelem

Elképzelem, hogy nem megyek,
nem állok, csak létezem,
és a hegy, a távoli meredek,
rám mered, és liheg,
mert jön és közelít,
szemében tűz ég,
mellkasán láva,
mert bokrai, fáinak lombja,
és szellőm, ahogy zizeg,
megmozdítja a hegyet,
útnak indulnak a kövek,
és a pólusok
rezgésre bírják a völgyet,
és a hangok kifakadnak végre,
aztán a csendben
ott lesz a béke.

E képtelen világba
talán illene
egy kifordított,
kötött pulóver,
és benne én.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten: