VERS

Bartha György: a kényszerpihenő

Dumesnil: Krisztina királynő tudósok körében (részlet) (Internetes forrás)

a tél beálltával pihenőre kényszerült a csapat ám teljes nyugalom nem következett elsősorban
a fiatalok voltak elégedetlenek még dékárt-dékárt is pedig őt még csak eztán várták igazán a könyvek
ádi fiai viszont a hólapátoláson kívül nemigen találtak hasznos elfoglaltságot ádi volt az aki egy
nap kölcsönkérte dékárt szánját és lovait a családja örömére beruccantak a faluba az öreg bolgár
maga is egy szánt rendelt magának a kovácstól és az asztalostól s megpróbált lovakhoz is jutni a
postaállomáson ígértek neki kölcsönbe két idősebb igavonót de nem ez volt az egyetlen gondjuk
hazájukban a tengerparton éltek nem számoltak a kontinentális hosszú hideg telekkel fel kellett
újítaniuk a ruházatukat is a faluban viszont nem volt ruházati bolt ezért tovább kellett utazniuk a
legközelebbi városba vastag pulóvereket sálakat kesztyűket sapkákat vásároltak az út így több
napot is igénybe vett ez idő alatt vagy a királynő vagy dékárt tartotta életben a fázós
szomszédoknál a tüzet fűtötték a házat az utazás különben minden utasnak tetszett többet
ismerhettek meg új környezetükből fantasztikus dolgokat tudtak mesélni útjukról hazaérve főleg
az asszonyok a fiúk fantáziája is szárnyalt de reálisabb szinteken győzködték dékárt-dékártot hogy
neki is látnia kellene a várost a fiú csak nevetett nagyvárosi lévén akárcsak dékárt és a királynő az
asszonyok lelkes meséin felbuzdulva dékárt-dékárt másra gondolt arra hogy a postaközpontban biztosan
hirdetnek mulatságokat a közelben és napjában ostromolta nagybátyját adná kölcsön néha a szánt
dékárt ugyan nehéz szívvel de engedett a kérelemnek belátta hogy nem tarthatja fogságban a fiúkat
ám féltette is gyakorlatlan kezekre bízni lovait végül a fiúk engedélyt kaptak a hétvégékre amit ők lelkesen
fogadtak az asszonyok voltak a legcsendesebbek ők megelégedtek azzal hogy hol itt hol ott összejöhettek
és hasznos dolgokról csevegve megosztották tapasztalataikat ádi és dékárt viszont immár legálisan is a toronyba
vonultak nem bujkáltak tovább és folytatták a megkezdett munkájukat az írást témájukat sem hallgatták már el
a rózsavirágról értekeztek egyedül a királynő maradt gyanakvó biztos volt benne hogy dékárt mégis
rejteget valamit előle de hogy ádi öröme is meglegyen az egyik hétvégén a fiúk két szánnal tértek meg

Bartha György verses regényének előző része a Szöveten:

Bartha György dékárt-regényéről a Szöveten: