PRÓZAIRODALOM

Csikai Gábor: Rocktorock és Medvesajt

Sok pozitívum nem származott nekem abból, hogy megjelent a Gancegál meg a Haudujudú?, amikben, igaz, hogy kissé átírt formában, de mégiscsak az életem, vagy legalábbis annak egy kiemelt szakasza tárult a világ elé. Azt, hogy Felsőréten is rájöttek arra, hogy van valami írói vénám, meg hogy jóban olyan vagyok olyan, országosan népszerű figurákkal, mint Jozó meg Armandó, nem is tudom eldönteni, pozitív, vagy negatív fejleménynek számítsam-e. Abból a szempontból nyilván pozitív, hogy elég sok elismerést kaptam, volt olyan például, aki a Haudujudú? elolvasása után közölte velem, hogy egyébként kristálytisztán hallotta magában, ahogy én és Laura beszélgetünk. Laura részéről nyilván messze nem volt ennyire pozitív a fogadtatás, amit például abból szűrtem le, hogy még a fejét is félrevágja, csak hogy köszönnie ne kelljen nekem. Ez persze rengeteg vicces szituációt szült, de mivel ezekről egyszer majd a Haudujudú? folytatásában szeretnék beszámolni, esetleg egy hasonló novellában (ez még nem eldöntött, bár a regényeket mindenképp trilógiává, vagy tetralógiává szeretném alakítani, a következőnek nagyjából a címe is megvan, mondjuk Szőlaví, csak hogy ez meg francia legyen a torzított német és angol cím után, az utolsó meg lehetne olasz majd egyszer, mondjuk Bondzsornó vagy ilyesmi.)

Azt viszont még mindig nem tudom, hogy írói vénám felszínre kerülésének olyan következményét, amely csak újabb munkát jelentett számomra, hova tegyem. Karsai István polgármester (egyébként karaj exhaverom unokatestvére, ami azt bizonyítja, hogy minden vonal, legyen akármilyen kanyargós is, ugyanoda fut be végül) ugyanis megkért, hogy írjak cikkeket az évi háromszor megjelenő falusi lapba, a Felsőréti Hírekbe. Ez azért mókás egyébként, mert öcsém, Péter meg a Széppusztai Híreket írja, szóval tényleg minden körbeér idővel, és ha mázlink van, ezek nem “fölösleges körök”, csak hogy a Gancegálra is utaljak. Így aztán nyilván azt sem úsztam meg, hogy országosan ismert országos cimboráimat, a magyar hiphop fenegyerekeit, a Yozoo feat. Armando duó oszlopos tagjait meginterjúvoljam, főleg hogy a 2020-as, a koronavírus járvány miatt elmaradt Felsőréti falunapon ők léptek volna a fel, ami aztán át is lett dobva 2021-re. Így aztán a Felsőréti Hírek 2020 téli számában meg is jelent egy cikkem a két jómadárról, melyet most ide is iktatok:

Rocktorock és Medvesajt –  Így indult a Yozoo feat. Armando

A 2020-as év jelentős változásokat hozott mindannyiunk életében, így természetesen községünk mindennapjait és ünnepeit is megváltoztatta. Az idei, 31. falunapot meg sem tudtuk tartani, de ezt 2021-ben – erősen bízunk benne – már tudjuk pótolni. Mint azt tudják, e rendezvény fellépője a nagy népszerűségnek örvendő Yozoo feat. Armando Live Show lett volna, így velük beszélgettünk arról, hogy is indult a pályájuk.

Yozoo: Hát az egy elég érdekes sztori, hogy is kezdtünk el ebben a szakmában mozogni. Igazából teljesen véletlen volt, egy bohóckodásnak indult az egész. Volt némi balhénk Révényben, amit most nem részleteznék, legyen elég annyi, hogy minket jónéhányunkat közmunkára ítéltek miatta, de például a felbujtót fél év felfüggesztettre, meg volt olyan haverunk is, aki a hülye kesztyűje miatt megúszta a dolgot. Szóval a vége az lett, hogy egyrészt el kellett jönnünk a fősuliról, másrészt meg utána nyáron a teljes haveri kör füvet nyírt Révényben, kivéve persze a két imént emlegetett tagot. Na, akkor aztán el is döntöttük, hogy nekünk ennyi elég volt a közoktatásból, inkább elmentünk melózni.

Armando: Egyik révényi gyárban helyezkedtünk el, de hát nem terveztünk sokáig ott dolgozni, mert a sor mellett azért nem egy leányálom. Nem is maradtunk pár hónapnál tovább, éppen csak addig, míg mindketten elvégeztünk egy biztonsági őr tanfolyamot, aztán koccoltunk is Pestre. Itt mindenfelé melóztunk, persze ezek nem voltak teljesen tiszta dolgok, hiszen az erkölcsink nem volt éppen patyolat. Mindegy, azért nagyon komoly illegális ügyekbe sosem keveredtünk, ezek már csak ilyen legendák, amiket a sajtó beetetésére találtunk ki, de erről pszt! (nevet)

Y: Aztán maga a rap, meg a hiphop elég furcsán indult nálunk, mivel alapvetően mi rockerek voltunk. Csak aztán egyik haverunk, aki megúszta azt a bizonyos ügyet, és aki egyébként most épp itt ül velünk szemben, ugyancsak Budapestre került, de ő folytatta a sulit is. Mivel nem igazán haragudtunk rá, így jó párszor meglátogattuk a koleszban is ott Budaszentmártonban, és összecimbiztünk a szobatársaival is. Várjál, kik is voltak?

A: Hát ott lakott Rusi, Zebi, Marcsa, ha jól emlékszem. Na, egy ilyen haveri látogatásnál, iszogatásnál indult minden. Ez hétvégén lehetett, mert Kosi haverunk egyedül volt a szobában, gondolom, a többiek éppen hazamentek (Nem így volt, elmentek bulizni, csak nekünk nem volt kedvünk betámadni aznap este a Napkeltét, vagy az egyetemi klubot, aminek továbbra sem jut eszembe a neve. K. I.) Aztán késő este már elég szépen voltunk, mikor valamelyikünk kitalálta: ha már nem megyünk sehova, kezdjünk el fifázni.

Y: Ja, emlékszem, neki is álltunk játszani, és hallgattuk a tök gáz magyar kommentárokat, amit az akkori menő riporterek mondtak fel. Aztán Kosi egyszer csak közölte, hogy van ám egy olyan funkció is a FIFA 2004-ben, hogy bizonyos szitukra mi is rá tudunk mondani kommentet, aztán ha később valakinél olyan helyzet adódik, akkor ott már a mi hangunk fog hallatszani. Erre egyből le is csaptunk, és azon röhögtünk, hogy milyen vicces lesz, ha mondjuk Zebi hatalmas góljánál Yozoo ordít fel, hogy: Azazaaaa. Na gyorsan le is gyártottunk egy vagon ilyen kommentárt, olyasmiket, hogy “bazzeg, mekkora gól”, “ezt elbasztad, faszfej!” meg satöbbi.

A: És ha jól emlékszem, az én fejemből pattant ki, hogy Rusi kedvenc csapatának, az angolok himnuszának a helyére gyártsunk valami dalt (Rosszul emlékszik, az én fejemből pattant ki, mert én voltam a legjózanabb. K. I.). Úgyhogy gyorsan kerítettünk egy zeneszerkesztő programot, és valami ultra gány mulatós zenei alapra rávonyítottunk az angol himnusz dallamára: “Most el ne baszd, Rusi / Ezt el ne baszd, Rusi, / az lesz a kín! / Álljál ki ellenem / Tiéd a győzelem / Nyald ki a fenekem / Az lesz a kín!”

Y: Viszont azt is felfedeztük, hogy ebben a programban – hogy mi is volt a neve, persze már halvány fogalmam sincs – van még egy csomó egyéb zenei alap is (Music Maker 2.0, azt hiszem K. I.). Rock&roll, blues, heavy metal, rap, szóval mindenféle cuccot találtunk rajta, és addigra ittunk annyit, hogy valamelyikünk kitalálja: csináljunk zenéket. Úgyhogy elkezdtünk sorban végigmenni az alapokon, és egymagunkban, vagy párokban, esetleg együtt elkezdünk rájuk rögtönözni. Először a rock&roll alapot dolgoztuk meg, erre lényegében csak ráhülyéskedtünk, például a szaxofon szóló előtt Kosi ráordibálta, hogy “következik Armandó Szaxi Maxi!” meg ilyenek.

A: De aztán nem álltunk le, a metal alapnál már sírva röhögtünk, mikor Yozoo valami síron túli hangon ráhörgött: “Torkom mélyén traktorok / én vagyok a Rocktorock”. Egyből meg is kapta a Rocktorock nevet, Kosi meg DJ Mackósajt lett, mikor is a bluesra a következőt tolta: “Lelkem fennakadt az ágakon / olyan a nagy a bánatom / már nem tudom, mi hajt / barátom a medvesajt!” Ugye, akkortájt volt menő ez a reklám a tévében, mindenhonnan ez folyt. Sajnos a blues szomorú hangulatához kevéssé illő módon ezt is csúnyán elröhögtük, de sebaj. A végén Yozoo és én vettük kezelésbe a rapet, és pár perc alatt ráimpróztuk az azóta klasszikussá lett szöveg első verzióját: “Hol a zseton, menjünk érte / baseball ütőt kapd a kézbe / Beat on the brat, beat on  the brat / Beat on the brat with a baseball bat / ne kíméld a fejet, az ablakot / üsd ki az összes balekot / csapj oda, abból ért / küzdj meg, küzdj meg a becsületért / Armandó és Jozó / a két maffiózó / Jozó, Jozó és Armandó / támad a, támad a kommandó!” (Hát a klasszikus azért túlzás, de elég ismert dal lett, az tény. K. I.)

Y: A lényeg, hogy a hajnali háromra kész volt egy komplett lemez, elneveztük magunkat, meg a “dalokat” tartalmazó mappát A három Terrornak, aztán lefeküdtünk, és kábé el is felejtettük az egészet. Aztán valószínű, az történt, hogy Rusi elkezdett fifázni, és egyszer csak szembementek vele az alkotásaink, az Angol Himnusz meg a kommentárok. Aztán megtalálta a gépén A három Terrort, és bosszúból felnyomta a koleszos belső hálóra (Hol volt akkor még a Facebook meg a YouTube. K. I.), és ahogy Kositól később hallottam, egy héttel később felkerült az egyetemi hálóra is. Innen aztán már csak a mi marhulásunk, A két maffiózó spriccelt szét. És elég hamar olyan népszerű lett, hogy nem győztük kapkodni a fejünket.

A: Egyszer ücsörögtünk valamelyik belvárosi kocsmában, ha jól emlékszem ott a Bem rakparton az Izsákiban, mikor odajött hozzánk egyik haverunk haverja, valami dj-gyerek (DJ. Clyde, azóta már szólóban lett sztár. K. I.), hogy ő ezt szeretné nyomni bulikban is, de kellene egy normális felvétel. Úgyhogy csinált hozzá egy korrekt alapot, majd egy este feltoltuk a szövegelésünket, ő meg játszani kezdte. Aztán annyira megszerették azt az emberek, hogy akkor meg felmerült: nekünk is menni kéne élőben. Mondtuk is, hogy mennénk mi akárhova, de ez az egy számunk van. Erre a srác, leküldött vagy 10 alapot, hogy erre gyártsunk valamit. Mi meg egy hétvégére levonultunk a Balaton-partra pár üveg viszkivel meg tálca sörrel, és teleszövegeltük az egészet. Aztán ezzel az anyaggal járni kezdtük az országot, a többi meg már történelem.Y: Hát ilyen apróságokon múlnak a dolgok. Ha jól emlékszem, Kosi haverunk brunyálni ment ki, mikor felnyomtuk ott a koleszszobában A két maffiózót (Sajnos jól emlékszik, akkor ért le a sok sör. K. I.), aztán mikor visszajött, már nem pofázott bele, csak röhögött valahol hátul, ahogy komoly pofával toljuk a rapet. Így aztán ő nem is lett sztár, mi meg igen. Fura lapokat tud néha dobni az embernek az élet, na. (Az tuti. Koós Imre, aki így nem lett a popsztár Kosi.)

Csikai Gábor prózája legutóbb a Szöveten: