PRÓZAIRODALOM

Szögi Klaudia: Pubertás ringató

Draginja Ramadanski: Kraj igre (A játék vége)

Apukám kedvenc tárgya egy porcelánkakas. Anyukámé egy rózsaszín elefánt. Idősebb, mint én vagyok. Valami furcsa időtlenségben élünk. Tizenöt éves vagyok, a harisnyámra lyukakat vágok. A legjobb barátom harminc éves és egy plüssállattal alszik. Megdicséri a bandás pólóimat. Kicsit túl gyakran mondja, hogy házastársak is alapíthatnak zenekart. Nézzük az óvszereket a boltban. Tizenhárom éves fiú pirulva vásárol. Egy kezet érzek a derekamon. Gyerekes, olyan gyerekes vagyok még. Nekem még kell az a behatárolhatóság, tudni, hogy csak eddig mehetek. És hiába nyújtózkodom, nem juthatok tovább. De a határokat kitolták, az ember mit nem tehet tizenöt évesen? Kezek a derekamon és ígéretek. Mi leszünk a balkáni Babymetal. Mert csak a zene érdekel, a bandák, hosszú hajú férfiak gitároznak, egész nap zenét hallgatok. Azt mondja mindenki, a koromhoz képest érett vagyok. Egyszer használatos dalok – mindenben azt a nagy dolgot keresem, mert én még a nagy dolgokat szeretem, szerelmet, végzetet, Nirvánát! Akkor lett elegem, amikor az utcán megkérdezték, szűz vagyok-e még. Visszakérdeztem, te hányszor húztad le ma a vécét? Rámnézett, és elment, nem értette. Azt hazudtuk magunknak, hogy lassítunk. Jut rajtam elég hely a kezének. Az övének mindig. Ugyan már, emlékezni se fogsz rám. Addigra…! De most még emlékszem. Csak arra gondolok, nekem is van életem a szakadt harisnyákon túl. Meg kell vennem az első menstruációs kelyhem és kiválasztani a saját porcelán kakasom vagy plüsselefántom. Tudod, lassan kihűl a világ és szeretnék valamit, amire vigyázhatok. 

Szögi Klaudia legutóbb a Szöveten:

Szögi Klaudia verse Figura Terézia előadásában:

Szögi Klaudia verse Körmöci Petronella előadásában: