VERS

Márkus László: vallomás

lennék bármi
a táj titkaival házaló
hűs patak
vagy lusta tengerszem
mi belé követ vető
fiúcskára vár
zaklatott zergenyáj
éber álmát őrző
büszke bérc
de ember lettem
gyorsan tovatűnő
enervált sóhaj

Márkus László a Szöveten: