Csikai Gábor: A szabadság dala

színeimben az lakik
ami végül én leszek
tűzből emelt kazlakig
terelgettek vén kezek

most már saját rétemen
cipelem a testemet
bennem egy új lételem
új napokat festeget

de előbb egy vázlatot
tenyerembe felkapar
ezer élő száz halott
lelkét rejti szent avar

csöndben belegázolok
s túl a holdak erdején
már nem árthat más dolog
szívem szúrja ferde fény

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:

Csikai Gábor: bédé kinéz az ablakon