Csikai Gábor: A szabadság dala
színeimben az lakik
ami végül én leszek
tűzből emelt kazlakig
terelgettek vén kezek
most már saját rétemen
cipelem a testemet
bennem egy új lételem
új napokat festeget
de előbb egy vázlatot
tenyerembe felkapar
ezer élő száz halott
lelkét rejti szent avar
csöndben belegázolok
s túl a holdak erdején
már nem árthat más dolog
szívem szúrja ferde fény
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Previous
One Comment
Pingback: