VERS

Maros Márk: Te, aki játszol

Szabadok vagyunk, mint bezárt
szekrényben az ottfelejtett kulcs.
Köröttünk minden homályba
borul, pedig fénylünk, mint
a szén, amit egymásra hordtak,
és kitartunk, mint a zseb, ha telve,
nyomorogva, ha üresen, hát úgy.

Plafonnak ég, betonnak párna.
Te, aki játszol a rozoga asztalnál,
kérlek, felejts el mindent, amit
zokogva ordítunk, és hidd el
nekünk mindazt, amit el sem
mormolunk, hisz nem vagyunk
bűnösök, igaz, ártatlanok se.

Maros Márk verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .