VERS

Rigó Tibor: Október van

Október van
érzed ugye
hűvösebb van már
idebenn
látod fehér fodrosra
híznak a felhők
és koravén lombjukat
lobogtatják a fák
az ablakod előtt
gyengül a nap is
ereje fogytán
ködből szőtt függönyt
szaggat a sugara
most nem is oly fényes
a vénasszonyok nyara
egy galamb ül a lépcsőn
gubbaszt
Istenke madara
beteg talán
ijedten kerülöm
könyörgő tekintetét
hisz annyi mindent mondanak már
segítenék
ám félelmem visszatart
bárhogy is fáj
pusztulj el madár
egy a sokból
pusztulásod tétlen
társaid
figyelik a sarokról
mind túlélni vágy
tele a város
mindenhol galamb szálldos
és morzsára vár
harang zúg
hangja leül
az utca nedves kövén
eső lesz talán
gondolom én
és megyek tovább
vörösbe öltözött
a táj már
a távolból kéklő
hegyek tövén.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: