Ternyila Pál: Utolsó utáni pillanat
elfogytak a holnapok
a tegnapok kupacba verődve nyomják
egymást
szemétdombbá
műremek-műhegyek karcolnak fellegeket az égboltra
s mit egykor derűs szemem csodált
mára vakfoltom tekint…
Ternyila Pál verse legutóbb a Szöveten:
