VERS

Ternyila Pál: Utolsó utáni pillanat

elfogytak a holnapok
a tegnapok kupacba verődve nyomják
egymást
szemétdombbá

műremek-műhegyek karcolnak fellegeket az égboltra
s mit egykor derűs szemem csodált
mára vakfoltom tekint…

Ternyila Pál verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .