VERS

Bogdán József: Még utoljára (Életrajzi versek, 19.)

Piros Pünkösd napjára hívták össze minden
Tiltakozásom ellenére az éves találkozást
Az egyházi tanácsadók szárnyaltam a prédikáció alatt
És úgy éreztem galambok suhannak el a fejem
Mellett ami mondjuk igaz is volt mert a nyitott
Ablakon ujjongva repültek be a postás galambok
A szomszéd galambjai sok-sok fehér tollal
Terítették be a karácsonyra vett piros szőnyeget
Már nagyban tartott a gyűlés amikor egy halkan
Zokogó cigányasszonyt vettem észre hátul
a padsorokban a nővérem volt Gizella megcsókoltuk
Megöleltük egymást tudod Jóska voltam itt már máskor
Is de a te tanácsadóid elzavartak hogy ide cigányok nem
Járhatnak a tollas piros szőnyeget néztem sokáig
Azóta is

Bogdán József életrajzi verssorozatának előző darabja a Szöveten:

A Holdkatlan szépirodalmi folyóirat Horizont rovatában:

https://holdkatlan.hu/index.php/rovatok/horizont/11042-horizont-kiszepul-arcomra-ciganysagom-bogdan-jozsef-meg-utoljara-eletrajzi-versek