VERS

Bogdán József: Még utoljára (Életrajzi versek, 17.)

Hogy Hitler miért nem égette el mind a cigányokat
Mondta nevelőanyám dühösen miközben fejem fölé
Egy botot tartott de addig nem sújtott le rám még be
Nem fejezte a parázna viccet menyével kiben egy
Csöppnyi részvét nem volt irántam a hasát fogva
Röhögött egészen a földig hajolva így ötven év távlatából
Nem nevelőanyám földbe döngölő szavai nem is a fejemből
Tóduló vér hanem a várakozás hogy mikor csap le rám
Az a cinizmussal rosszindulattal hemzsegő idő akár
Siralomházban mindig erre emlékezem ha hasonló emberek
Feltépik bennem a levedző sebet mindig erre gondolok

Bogdán József életrajzi ihletettségű versei a Szöveten: