Márkus László: meddő harc

időburokban vívom harcom
valahány hajnal virrad
krakéler énem nyugovóra tér
magzati pózban szendereg
lelkem sötét felén
én meg nem idézem soha
mégis újra meg újra visszatér
csatába küldve porhüvelyem

Márkus László verse korábban a Szöveten: