Tizenhét perc múlva éjfél.
Mégsem kerültem közel semmilyen fordulóponthoz,
semmilyen elszámoláshoz,
semmilyen megváltáshoz.
A tizenhetes is csak egy szám.
Akkor is csak egy szám lesz talán, amikor majd az utolsó éjfélre
vonatkoztathatom. Legyen ebből egyszerű szóvicc: többé már nem vonatozhatok
vissza gyermekkorom sivár, koszos tájaira, tájékaira, hogy elindítsak valamit,
ami sorsot tesz életembe. Pedig visszautaznék szívesen az időben,
ha volna egy nyomógomb, ami sorsot helyez sorstalanságunkba.
Értsd: belénk. A sorstalanság mi vagyunk. És bennünk van a nyomógomb.
Jó lenne megtalálni végre.
Jó lenne megtalálni Istent.
One Comment
Pingback: