VERS

Rigó Tibor: Úgy szóljon…

Úgy szóljon e versem
mint a magyar nóta
hulló falevélnek
az őszi szél
húzza
kopár ágak felett
varjak hada károg
elveszett a napfény
sötét est simul rá
a hervadó virágra
úgy szóljon e versem
mint folyók zúgása
mikor fűzfa levél
hull
fehér habjára
viszi a víz hajtja
messze idegenbe
sírja nem lesz sehol
sem dűlő keresztje
fűzfa levél vagyok
megsárgult rongy avar
elsöpör majd innen
az őszi nagy vihar
szürke felhők gyűlnek
sötétül felettem
nem fáj már a szívem
hogy el kell majd mennem
idegen világba
sebes folyó árral
az én boldogságom
véget ért a nyárral.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .