VERS

Márkus László: Őszi derengés

Szendén pislog most az őszi nap,
mint szűzlány az első randiján,
felhőlegyező mögé bújtatta arcát,
pirulásra készteti e talmi táj.

Pucérra vetkőzött ágakat lát,
lehullt a sok piros, sárga, zöld levél,
szürke fák alatt, tarka avarszőnyegen
kóbor kutyák menyegzője zajlik épp.

Csipkebokorban mosolyog szerényen a hit,
sok dolga nálunk már régóta nincs,
hisz gátlástalan emberek helyett
csupán a halovány nap pironkodik.

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: