VERS

Varjú Zoltán: Ordenáré

Azt mondanád rólam: Ordenáré vagy!
Ha azt mondanám, mindennapi eset; -
Ölekbe hajtanak, kócos, szende buksit,
Plusz elismerésre áhítozva hajtanak
Érted fejet, kedvesen, párnán térdepelve.
Félreverve a harangokat, hangfelvétel
Készül rólad, egyszer majd, még jól jöhet,
Ha megzsarolnak vele. Na, nesze! Itt, van!
Fáj a keze, sok volt a kézimunka, persze
Nem a népimotívumos kézi horgolástól,
Csupáncsak a horkolástól ment el a kedve
Neki a folytatástól, amikor bealudtál rajta.
Azt mondanád rólam: Ordenáré vagy!
Ha azt mondanám, mindennapi eset; -
Belistáznak jobbról-balról gyakorolnak
Kegyet, egycsapásra ütve (téged) agyon; - Legyet,
Hulla-dék hegyet, a semmirekellőségükben
Tökéletes, jellemgyenge képződményeket.
Adnak-vesznek, osztogatnak, fosztogatnak
Bátran, bárkivel és bárhol, bármikor, jól
Kibasznak! A lényeg, hogy tartsd a szád!
No, nem azt mondják, hogy a pofád, hiszen
Túlontúl ordenáré lenne. Azt, gondolják
Csupán. Lazán, faszán, röhögnek rajtad, jó
Nagyokat egymásközt a hátad megett’,
Gondolják a rosseb evett volna meg,
Ivott volna rád hidegvizet. Ezért, inkább
Megfigyelnek, néha, össze-vissza vernek,
Szárnyaspacikkal üzletelnek, a mobilodra
Elhelyeznek, kedves alkalmazásokat
Szoftverekbe zárva. Téged meg, jól bezárva
Tartanának fogva, lopva minden gondolatod.
Azt mondanád rólam: Ordenáré vagy!
Ha azt mondanám, mindennapi eset; -
Elpattan a húr, mint a túlfeszített szaros
Cérna, esik balra, esik jobbra, térdre
Rogyva, …mind, ha elunják jó sokan!
Tegyél hát okosan tétet, várnak a Riviérák,
Messze délen, téli meleg napsütésben,
Aranyélet. Vasgolyó a láncon, sodrony-
Kötél, aranyóra, kandeláber, bársonyszék,
Dísztribün a sortűz előtt… modernkori „peresztrojka”.

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten: