Kiss Tamás: Versek GAUGUIN-nel

  „Isten napja – Mahana no Atua”

„A patakokban villózó, aranyos formák valósággal elbűvöltek; miért haboztam hát vászonra
                   vetni mindezt az aranyat, mindezt a napsugaras gyönyörűséget?
  A belém rögződött megszokás vagy a magukat kifejezni nem merő, kiélt fajok félénksége?”

Zsigeri szenvedélyekből kirobbanó Teremtés-Oltár
A tündöklő nyirok-sárgák vénás sötétkékek és rózsaszínből vörösbe induló artériás-remények
Élet-szigeteiben fogantatik a Mindenség-lét folyvást egymásba olvadó folyama
Minden születés zabolátlan világ-genezis
Pocsolyákat, folyókat, tavakat, tengereket avat istenivé
Anyákban magzatpózokban szunnyadó életekből facsar Nap-reményt 
Méhkürtök harsona-zajában áll csatasorba a múltat legyőző jövő
A fekete istenség az Anya-Időtlenség mögött holt tekintettel néz
Talán te vagy Taaroa vagy bárki más is lehetsz
Az élet egekig emelkedve forog mindörökre veled vagy nélküled    
Mert Az Egyetlen Isten A Nő élet-patak partján kecses szépségében pihegve
Haját fonva merengőn fenséges nyugalmában pőre szerelemben elmerülve
A születés létezés triptichonjában megistenülve
Üzen hadat annak amiről nem tud – az erőszakból sznobságból épült civilizációknak
Hogy „…létrejött az élet és minden mozog…az egek felemelkedtek és forognak.
A tenger betölti mélységeit” Lelkekben is morogván gordonkázik
Földből égből tengerből csendből életöröm sarjadzik

„Kezdek egyszerűen gondolkodni, embertársaimmal szemben alig érzek már gyűlölséget, sőt kezdem megszeretni őket.”

(Az idézetek, Gauguin: „Noa Noa” című művéből származnak.)

Kiss Tamás legutóbb a Szöveten: