VERS

Rigó Tibor: Engedd, hogy éljek (Híres B Ede fotója)

Híres B Ede fotója

Fázom
nem látok sálat, sem sapkát,
nekem már nem jutott
kabát,

Leülnék,
nincs sem kő,
sem árok partja,
tövises bogáncsok
rajta
szúrják testemet,
nincs szék.
Hova is ülhetek?

Mennék,
nincs csapás,
sem ösvény,
nincs út,
tüskés bozót
van mindenhol,
bokrok guggolnak
engem lesnek.
Gyilkosa vagyok-e
a leveleknek?
Fagy vagyok, dér, vagy zúzmara?
Levelek kegyetlen gyilkosa.

Élnék,
Remélnék, bízva bíznék,
hinnék, csodálnék,
lángolnék,
érted, érte, mindenkiért,
ha hagynád, hogy éljek,
hogy fejem felemelve
menjek szembe a dühöngő szélnek,
és Isten kegyeltje legyek
vinném neked, neki,
s mindenkinek,
a reményt, két kezemmel szórnám a hitet,
s jutna egy ölelés, mindenkinek.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: